Tényleg ilyen nehéz egy 20 hónapos gyerekkel?
32 hetes várandós vagyok, őszinten szólva már kezdek nyűglődni. Kezdek vizesedni, a hátam hetek óta fáj, azóta rosszul alszom. Nem igen van kedvem társasághoz. Értsd: senkihez. Jobb érzés csak a férjemmel kettesben lenni, vagy magamra hangolódva a babánkkal "kapcsolódni" picit csendben.
Pár hete viszont egy távoli rokon páros bejelentette, hogy felénk járnak, beugranának. Esetleg nem lenne-e gond, ha ebédre jönnek? Nem, persze, jöjjenek csak. Közeledik a hétvége, hát hétfő óta mindennap jön valami variálás, hogy de ugye lesz húsmentes is, mert a férje éppen valami vega diétán van!? De ugye marha hús lesz? A disznót ő annyira nem szereti. A gyereknek sütnénk dínó nugettset pár szem sültkrimplival? Mert ő mást nem igen eszik meg. Legutóbb a percre pontos beosztás érkezett, hogy akkor ők mikor jönnek, mennyi idő van az ebédre, aztán a gyereket le kéne fektetni aludni valahova egy órára, ugye ez megoldható? Kb. 1 óra múlva kel, akkor már x óra y perc lesz és megint ennie kell majd és akkor ők olyan fél 6-kor távoznak, hogy legalább az esti rutin ne keveredjen meg.
Én esküszöm kezdek sokkot kapni. Lehet csak túlérzékeny vagyok már, de most tényleg elvárás, hogy 3 félét főzzünk és percre pontosan tartsuk a gyerek napirendjét? Aztán amikor érdemben nem tudom kommentálni, akkor jön, hogy "majd meglátjátok milyen bonyolult összehangolni az ilyen programokat". Komolyan mintha még nekem kéne sz*rul éreznem magam, amiért ők vendegségbe akarnak jönni hozzánk és ez megborítja a gyerek napirendjét... :D Mindegy, végigcsináljuk. Nem mondom le, mert tudom, hogy úgysem ússzuk meg, jönnek akkor majd máskor.
Node! Ténylegesen minden áldott nap ilyen szigorú napirendet kéne tartani egy ekkora gyerekkel?
Nekem nincs, így nyilván csak feltételezni tudom, hogy ez azért túlzás. Ti hogy élitek meg az ilyeneket?
válasza: válasza:Én még csak várandós vagyok, nincs még gyermekem. Szerintem mivel minden gyerek más, vannak konnyebben es nehezebben kezelheto gyerekek, igy a gyerkocre nézve igyekeznék figyelemmel lenni - igazából a dinó nugets hasábburival nem rossz otlet, mert csak berakod a sutobe, es a gyerek is orulni fog :) Orulnék hogy nem kell kitalálnom, neki mivel kedveskedjek.
A szulok igényességét viszont udvariatlannak tartom. Teljesen más lenne, ha te ragaszkodnál a látogatásukhoz, és megkérdeznéd, mit ennének szivesen, vagy amit terveztél, azt szeretik-e (pl mikor a baratnomek jottek, tudtam, hogy nem szeretik a pulykát és a disznót, igy mással keszultem), és lehet hozzá igazitani. DE hogy ok akarnak meglátogatni, és feltételeket szabnak, az felháborító. Egyáltalán, ha "épp most" vegán diétán van valaki, miert mostanra idoziti a távoli rokon meglátogatását? A disznóhúson kivul meg van csirke, hal, nyúl stb, tészta...nem értem miert pont marhát kéne enni...ha ilyen igényes, ne ebédre jojjon, ugorjanak be egy kávéra, sutire délután, ha a gyerek már kialudta magát. Illetlen dolog bejelentkezni aztán megszabni, hogy de ezt kérek enni - felnottek részérol.
Én benne vagyok egy gluténmentes csoportban, ott teljesen általános, hogy aki vendegsegbe megy, visz magával kaját, amit tudja, hogy megehet. Én nem vagyok coliákiás, de más autoimmun betegseg miatt tartom a diétát, anyósomékhoz, anyukámhoz is viszem a lisztet, kenyeret, ha vendégségbe mentunk /igaz a virus miatt sehova nem mentunk ebedre, inkabb este beugrottunk baratokhoz vacsi után/, azt ettem, amit elém tettek, és szabad megennem, ha nem volt semmi ilyen, akkor nem ettem, de meg sem emlitettem, hogy diétázom.
A helyedben csinálnék valami gyors zoldséglevest, és pl. palacsintát :) húsmentes, nem ismerek olyat, aki ne szeretné. Lehet a gyermek is kapna rá. Vagy mindenkinek suss hasábburgonyát /mi évek óta sutoben sutjuk/, mellé rántott sajt - elore bepanírozottat is kapni, a férjnek meg tofut vennék, bepácolnám - só, bors, olaj, fokhagyma, aztán igy megsutném.
válasza:Ez szerintem is szimpla szivatás. Ha ennyire macerás a gyerek, meg diéta, marhahús, stb, akkor nem kell ebédre menni. Mennek a gyerek alvása után 2-3 órára délután és le van tudva.
Én lehet, megírnám nekik, hogy sajnos ennyi mindennel jelenleg nem tudsz készülni, és jöjjenek csak délután kávéra. Ha meg mindenképp ebédre akarnak, akkor az lesz, amit tudsz főzni és kész.
Az a helyzet, hogy amikor bejelentkeztek, hogy ebédre jönnének, akkor én megkérdeztem, hogy mit ennének szívesen. Megbeszéltük, én azóta nyugtáztam, hogy nagyjából minden van itthon hozzá, még pár zöldséget, meg üccsit venni kell majd, oké. De akkor még szó sem volt dínókról, sült krumpliról, meg arról, hogy a disznóhús nem jó, sőt vega kaja IS legyen, szóval most nagyjából ott tartok, hogy dobjak félre mindent és induljak bevásároló körútra még holnap, hogy a három embernek három félét főzhessek. Szombaton jönnek, délelőtt még más dolgunk lett volna, de így valószínű arra sem lesz idő...
Alapvetően vendégszerető egyénnek tartom magam és nem csinálnék ebből gondot, de a variálás MINDIG kiakaszt, ráadásul most a rossz alvás miatt szerintem extrán.
Amikor vázolta a napirendet, akkor is kedvesen felvetettem, hogy nyugodtan jöjjenek korábban, vagy később, ahogy jól esik, nincs kőbe vésve semmi. Erre jött válaszként, hogy "majd megtudjuk milyen nehéz ez", de nem, ők x:yy óra perckor itt lesznek. Hát jó.
Nekem egy kicsit úgy tűnik, hogy túlbonyolítják az életüket, amit alapvetően valószínűleg nem vennék fel, ha nem érezném az egészet egy hatalmas elvárásnak és mindezek mellett jelen pillanat nyűgnek.
Este még beszéltünk a férjemmel, hogyha ennyire megy a varia, akkor dobjuk be, hogy begyújtjuk a grillt és ott mindenkinek azt sütünk, amit akar, esetleg hamburger alapanyagokkal is készülünk. Akkor legalább a főzési, előkészülési időt leredukáljuk és talán még a szombat délelőtti elintézni valónk is belefér. Most ez a terv, de már előre félek felvetni is. :D
Nem tudom. Biztos nekem él még téves idea a fejemben a gyerekekről, de valahogy úgy vagyok vele, hogyha nagyjából sejtem, hogy a napirendünk alapján a gyerek adott 2 órában éber és "használható", akkor úgy megyek vendégségbe, hogy kb. azt a két órát lőjem be. Szóval megpróbálnék én alkalmazkodni a gyerekemmel és nem elvárni, hogy az ebédet is percre pontosan szolgáltassák nekem ott, ahol egyébként 2 évente egyszer fordulok meg.
Egyébként pl. a barátnőmék gyakori vendégek nálunk, ismerem a kislánya ízlését, most is van itthon pl. a kedvenc gyümölcspüréjéből, mindig veszünk párat, ha tudjuk, hogy jönnek, vagy arra az esetre, ha csak úgy beesnének. De ő a legjobb barátnőm lévén sem teszi le az igényeit az asztalra, hogy ki mit akar enni és mikor. Az más kérdés, hogy nyilván én szoktam felajánlani, hogyha már jönnek, akkor üres gyomorral tegyék, ebédeljenek velünk. Azt is megkérdezem, hogy mit főzzek, jó lesz-e amit kitaláltam. Sosem éreztem tehernek. De ezt is kibírom tényleg, mert inkább essünk túl rajta... csak az lepett meg, hogy ennyire és ilyen szinten a gyerek körül forog minden és elvárják, hogy más élete is az ő gyerekük körül forogjon. Elképzelni sem tudom mit produkálhatnak, ha más gyerekessel próbálják összeegyeztetni a programukat. Azért örülök, hogy részben megnyugtattatok. :)
válasza:Szerintem itt nem a gyerekkel és a napirendjével van a baj, hanem a szülők extra kívánságaival.
Gondolom nem pattognál egy kis dínó nuggettsen ha csak ennyi kérés lett volna, de hogy még ne disznó hanem marha meg vega menu meg mi tököm. Az hogy ebéd után szundizik a gyerek, tök normális, kell egy 20 hónaposnak, és nem lehet a végtelenségig húzni, mert a gyerek nyűgös lesz, elfárad, sírni fog (gondolom nem tetszene), vagy ha kibírja de későn teszik le, éjfélig kukorékol, majd vagy 1 hét mire vissza tudják állítani a szokásos ébredésre, fekvésre.
Az is tök normális, hogy uzsit adnak a gyereknek... mikor adjanak uzsit, éjfélkor? Tök logikus hogy nem hagyják ki, se pedig nem adják vacsi előtt 30 perccel.
A másik fontos amit kiemelnék, hogy minden baba, minden gyerek más.
Van amelyik nem igényel semmiféle napirendet, van amelyiknek kell, és van amelyikkel egy rémálom napirend nélkül.
Némelyik hozzászóló olyan szinten bunkón beszól azoknak akik tartanak napirendet... nálunk is van napirend, a gyerek szereti jól eszik, jól alszik, és ha borul akkor nyűgös, sír, nem eszik jól, és nem alszik. Nem borítgatom ha nem muszáj. És gondolom nem halsz bele te se, hogy délután alszik egyet az egyik szobában a gyerek, utána kap egy banánt 4-kor. Vagy de?
válasza: válasza: válasza: válasza:A problémáknak semmi köze a gyerekhez!
Az h kb megvan mikor eszik mikor alszik tök normális ennyi idősen.
Nálunk a nagyobbnál fontos volt, tartani a napirendet, mert ha az borult utána elvolt bacva a nap (sírás, nyűglődés, nem alvás stb)
Ha vendésgségbe mentünk, lefixáltam a házigazdával h tudjuk e e szerint csinálni v menjünk más időpontban.
A kajával is úgy csináltam, h ha megkérdezte mi legyen a menü elmondtam a gyerek mit eszik meg. Magunkra nem tértem ki, mert szerintem taplóság. Ha a férjem diétázott, evett csak salátát, vagy azt mondta köszöni szépen de diétazik, v nem éhes, de egy kávét elfogad és kész.
Ha nem kérdezték h mi legyen a menyü, akkor a gyereknek vittem otthonról olyat amit megeszik, ha nincs semmi ínyére való.
Azt gondolom h a vendégek hozáállása nagy udvariatlanság.
Éppen azért nem akarom lemondani, mert nem bírnám cérnával még az új időpont variálást is. :)
Én teljesen lazának gondolom magam, amihez nekem ez az egész túlerőltetett. Majd jönnek, amikor a gyerekkel úgy állnak, hogy eltudnak indulni. Eszünk, ha ideérnek. A többit az anyja tudja és számon tartja. Ha altatni akarja, beviszi a hálóba a nagy ágyra és altatja, ha megakarja etetni, akkor etesse, stb. Felőlem percre pontosan is teheti mindezt, csak ne sugallja azt, hogy emiatt pl. nekem is percre pontosan tálalnom kell az ebédet, nehogy megcsússzon a program. Félhet ettől is egy anyuka, ő ismeri a gyerekét és a lehetséges következményeket, de erre mondom azt, hogy akkor anyaként nem erőltetem az ebédet. Átugrunk egy sütire, vagy egy üccsire, aztán ha látom, hogy kezd nyűgi lenni a gyerkőc, elindulunk haza. Kész. Vagy azt nem erőltetem, hogy a gyerekkel együtt ebédeljünk mindenáron. Ha pont alvás időre érnek ide, lefekteti, mi eszünk, ha felébred, akkor kap dínót a gyerkőc. Végülis megfejtettem a kérdésemre a választ:
A napirendet be lehet úgy is tartani, hogy közben én szülőként rugalmas tudok maradni.
A gyerekes barátainkkal valahogy sosem alakulnak ki ilyen görcsös előre tervezések. Én most kb. úgy érzem magam, mint valami vizsgára készülő kiskamasz. Előre várom milyen óhajok érkeznek még ebben a két napban.
Nincs gyerekem, nyilván "okoskodom", majd ha lesz, meglátom... De úgy sejtem nekem merőben más az életben mindenhez a hozzáállásom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!