Pár napos, vagy kéthetes babával utaznátok inkább 170 kilométert?

Én inkább túlesnék az úton az elején. Egyszer-kétszer megálltok etetni, pelenkázni, és kész. (Nekünk csak fél óra volt az út, de így is kakilt közben.) Most még nem borítja fel a (még ki nem alakult) napirendet az út annyira, mint két hét múlva. Magamból kiindulva pedig szülés után annyira lekötött a hirtelen változás, hogy nem aggódtam semmi más miatt, csak hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e a gyereknevelésre. Aztán persze, ahogy magamhoz tértem, kicsit pihenünk, összeszoktunk, pár nap múlva feleszméltem, már sokkal inkább foglalkoztattak a baba körüli dolgok, amitől sokkal nagyobb stresszt éltem meg, mint amit közvetlenül szülés után éreztem, mert kifejezett elvárásaim jelentek meg magammal kapcsolatban.

De te tudod, te érzed, az biztos, hogy ezt nem a mamák, meg idegenek kell, hogy eldöntsék, hanem ti, szülők.

Én személy szerint, ha már igy alakult, minél előbb mennék. 1 az, hogy rögtön az otthoni környezetet szokja ő is, ti is, kialakuljon otthon egy alap rutin. Az első napokban rengeteget fog aludni, az egész arról fog szólni, hogy alszik, ha ébren van, eszik, peluscsere, aztán megint alvás. 2-3 hetesen azért már többet ébren lesz.

Szerintem jobb túlesni az úton, otthon is megtehetitek, hogy "semmit" nem csináltok, csak a babára koncentráltok. Kaját rendeltek, a pakolásban, takarításban meg majd a férjed besegít. Ha nem akartok látogatókat, otthon sem kell beengedni őket, emiatt ne maradjatok messze az otthonotoktól.

Arra figyeljetek a hazaúton, hogy többször álljatok meg, magad és a pici miatt is, mászkálj egy kicsit, illetve rendszeresen meg tudd szoptatni/etetni úgy, hogy nem az autóban, a hordozóban van.

Inkább az elején

Figyelni a megállókra

Miattad ( vérzés)

Baba miatt ( hordozó) is meg kell állni

3 hetesen a növekedés ugrás miatt kiszámíthatatlan lenne