Mást nem fusztrálna anyósom viselkedése?
Olyan érzés, mintha már most el akarna távolítani a gyerekemtől.
13 hónapos a babánk. Kb havonta találkozik a nagyszülőkkel. A covid miatt régebben volt, hogy ritkábban. A pici elég anyás volt sokáig, ha más kezében volt és meglátott engem, akkor sírt értem. Már nem anyás annyira, mindenkivel jól eljátszik, anyósom mégis levegőnek akar nézetni engem a babával és ez annyira irritál. Olyan érzés mintha valami gyerekkori szeretethiányt próbálna kompenzálni. Ha nála van a kicsi mindig vinné el tőlem, hogy ne lásson. Volt, hogy sírva nyúlt felém és anyósom mondta neki, hogy "Ne anyádhoz menjél már!", nekem meg beszólt, hogy most ne vegyem már fel őt... Múltkor minden házban lévő embert végig mutattatott a babával, hogy "Mutasd meg hol van apa... papa... mama." Csak engem hagyott ki. Többször a férjem nevén szólította a kicsit... Direkt. Rá is szóltam, hogy ő kislány, ne becézgesse már fiú néven...
Amikor szülinapi bulija volt a babának, akkor meg volt illetődve, csak a szüleihez jött, erre anyósom vagy 10x mondta neki, hogy "Nem jössz mamához? Nem szeretsz?". Erőszakos is, a kislányomnak néha kell idő míg feloldódik (de csak ha valaki nyomul rá), anyósom amint meglátja őt kb 20 x "Gyere már mamához!", "Ha nem játszol velünk többet nem jövünk!".
Ami szintén nagyon kiakaszt, hogy úgy csinál, mintha a gyereknek a férjem egy idegen lenne akit meg kellene szerettetni vele (semmi alapja nincs, imádja őt a gyerek születése óta, amint hazaér munkából rajta csüng elalvásig...). Pl: Anyósom fogja a picit, de hívják őt pl le a földszintre, ezért át kell adnia a babát valakinek. 3-an állunk mellette: a férjem, az ő férje és én. Mind a kettőjükre tukmálná a kicsit, miközben rá sem értek, csak nekem nem akarta odaadni... Nyilván elvettem, mert az anyja vagyok, csak kíváncsi voltam mikor próbálja átadni nekem magától. De mindig ezt csinálja: "Ott van apa! Menjél apához!" Az "anya" el nem hagyja a száját... Ha pl jobban elvan a papával a kicsi akkor anyósom órákon keresztül mondogatja (nevetve amúgy, de már kínosan), hogy "A papát jobban szereti, mint engem."
Titeket ez a viselkedés nem irritálna?
Biztos túlzás, hogy ezt érzem, de csak vele vagyok így, senki mással nem. Lehet azért, mert azt érzem, hogy ellenem nevelné őt és az egész családom ellen, hogy ő legyen a "kedvenc mami". (Na már én is kezdek lesüllyedni az ő szintjére lehet). Ő ki is jelentette, hogy mindent meg fog engedni az unokáinak. És amúgy ez még rohadt idegesítő, hogy hiába kérjük őt (a másik unokájának az anyukája és én" bármire, hogy ne csinálja (pl ne puszilgassa covid közepén a gyereket), helyesel, majd le*zarja, mint mondtunk. A másik becsípődése, hogy az unokák több napig legyenek nála... Én nem szívesen passzolom le a gyereket, főleg nem neki. Nem bízom benne ilyen téren, múltkor is a másik unokáját lógatta a szúrós bokorba... (Csak cipőstül a talpa ért hozzá, semmi baja nem lett, de melyik felnőttnek jut eszébe ilyen?).
Amúgy a baba szereti őt, szépen eljátszanak, tényleg. Látom, hogy anyósom is szereti. Süt-főz neki, játékokat hoz. Csak valamiért akkor is fusztrál amiket leírtam.
Szerintetek csak túlreagálom, ugye?
válasza:Nálunk sem vált a vér vízzé. :) Amíg csak ketten voltunk is mindig a férjem volt a szent és sérthetetlen. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy egy bunkó beszólására ugrottam anyós előtt, hát azt amit utána kaptam 24 órán át, azt nem tettem zsebre. Egy nőnek tűrni kell, nem is volt az olyan bunkó, nem szólhatok vissza ilyenek miatt egy férfinak, stb.
Elfogadtam, hogy egy csendben sarokban ülő, max semlegesen jó pofizós, kisfiacskáját dicsőítős bólogatás szamár legyek csak anyósom közelében. Nem is volt gond ez, amíg negyedévente egyszer találkoztunk. Bár akkor kikészültek az ideigeim egy hétvége alatt, volt mit kipihenni... :)
Na ugye ez fokozódott a gyerekünk születésével gyakorlatilag mintha apuka megduplázódott volna. Én semmit nem tudok jól és semmit nem csinálok jól vele kapcsolatban és szegény férjemet sem szolgálom ki eléggé még mindezek mellett... Nem is megyek bele.
Amúgy állítólag kedvel, mindenkitől azt halljuk vissza, hogy a hátam mögött a tökéletes fiának a tökéletes felesége vagyok. De szerintem ez nála valami komplexus. :D
Már pedzegeti, hogy ő sem lesz már fiatalabb, mi is olyan távol vagyunk, szeretne közelebb költözni hozzánk, hogy tudjunk segíteni egymásnak, de a jóisten mentsen meg tőle.
válasza:Kérdező... nem reagálod túl. Amúgy jól érzem, hogy alapjáraton sem pendülsz egy húron anyósoddal? Mert, ha maga az ember is irritál, akkor a babával kapcsolatos idegesítő dolgai még sokkal jobban zavarnak (szerintem), mint egyébként.
Örülj neki, hogy csak havonta találkoznak! És próbálj meg ne foglalkozni vele. Ha meg ez nem megy, akkor szólj neki bizonyos dolgokért.
Megértem amúgy... nekem is az agyamra megy az anyósom vagy 28-féle dolga a gyerekünkkel kapcsolatban. De én alapból, őt magát is alig bírom elviselni.
Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket!🙂 Látom anyós témában nem vagyok egyedül. Kitartást nektek!!!
A férjem egyébként nagyon védi a szüleit, nem lehet rájuk egy rossz szót sem szólni. Volt, hogy keményen kiosztotta őket (covid idején megsértődtek, hogy a 3 napos babához maszkot kell felvenniük és hisztiztek...), amikor velem egy véleményen volt, de összességében ez ritka. A fent leírtak neki szerintem fel sem tűntek, én meg szándékosan nem hoztam fel. Már arra berágott, hogy finoman megjegyeztem, hogy szerintem ez a közelebb költözősdi nem egy jó ötlet.
Anyósommal nagyon sokáig felhőtlen volt a kapcsolatunk. Sokszor csináltunk csajos programokat kettesben. Tényleg élveztem. A természetünk teljes más, ő folyton pörög, amikor egyszer nálunk aludt akkor este 10-kor akart takarítani, én bevallom lustább vagyok sajna (ezért biztosan nem én vagyok a legideálisabb meny).
A gondok akkor kezdődtek, amikor komolyabbra fordultak a dolgok: meg akarta mondani, hogy az én családomból ki ne jöjjön az esküvőre + milyen dátumot válasszunk. Erre én eléggé megharagudtam, meg is mondtam a véleményem, de hatásos volt. Aztán jött az, hogy láttam, hogy hogyan viszonyulnak családon belül a másik menyhez: minden mozdulatát kritizálják a háta mögött, számolgatják hány napot van a másik családba tartozó nagyszülőknél a gyerek, ha azokhoz a nagyszülőkhöz jobban húz szidják őket is, ha feléjük húz jobban, akkor dicsekednek, fölényeskednek. Ott kaptam a nyakamba a hidegzuhanyt, hogy rám is ez vár. Bevallom 3x gondoltam végig, hogy jó ötlet-e ebben a családban maradni. Aztán terhes lettem. Na onnantól kezdve irritál anyósom. Bármire kértem (pl vegyen maszkot) semmibe vette, hülyének nézett (később nekem is ugrott verbálisan). A babalátogatóban hisztizett. Azt mondta azért sír a mellesleg 3 napos baba, mert túl sok ideig teszem tisztába... Aztán minden találkozásnál felfedezett valamit a gyereken (kancsal, remeg, csámpás....) és ezt szóvá is tette... Persze ezeket csak ő látta.... Nonstop a családon belüli másik babához hasonlítgatja. Szóval igen, ezek sajna irritálnak. Amúgy visszább vett, lehet a férjem beszélt vele, nem tudom, de attól még lelkibeteg vagyok minden találkozás előtt, miközben régen tényleg nagyon jóban voltunk. Most sem mondom, hogy rosszban lennénk, de idegesítjük a másikat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!