Kis korkulonbseggel vallalt tesoval hogy oldottatok meg az első egy évet?

Nekem másfél év van köztük. Az első év elég kemény, de meghálálja,mikor már együtt játszanak, bunyóznak. Nekem az volt nehéz, mikor a kicsi még kétszer aludt napközben, a nagy meg már csak egyszer, kb 11-től délután 3-ig csak altattam 🙈😁

Ha bevállalod, fogadj el minden segítséget, amit csak lehet, és egyszerűsítsd az életed. Én pl a főzést abszolút elengedtem, menüt rendeltem, így rengeteg időm felszabadult.

21 hónap van a 2. meg a 3. között. A terhesség érezhetően nehezebb volt így, mint az előző kettő, de legalább hamar önálló lett ketteske. :) Lépcsőmászás, kádból kilépés, ilyesmiket nem emelve, hanem csak a kezét fogva segítve neki, ügyesen megszokta.

Aztán mikor a kicsi megszületett, csak arra emlékszem, hogy nagyon hosszú volt az az egy év, amíg nem ment oviba a középső... :D De konkrétan olyan nehézségre, ami miatt azt mondanám, hogy soha többet nem emlékszem. Persze volt, amikor kórusban hisztiztek, nem aludtak, 6x keltünk éjjel hol ehhez hol ahhoz, később összevesztek és verekedni kezdtek egymással.

De igen, a segítség fontos, nálunk anyós itt lakik 1 km-re és bármikor ugrasztható, ha esett az eső, elment ő az oviba a nagyért pl., anyám és apám pedig bármikor elvitte ottaludni a nagyobbakat szívesen.

1-es vagyok, 15 hónap van a két gyerek között.

Én képtelen voltam a gyerekek napirendjét, alvásidejét összehangolni. Nem aludtak az istennek sem egyidőben. Amíg szoptattam, a nagyobbik összefirkálta az előszobafalat. Ez pl. elég emlékezetes volt. Meg az elején a fiam összecserélte az éjszakát a nappallal. Nagy nehezen hajnal 5-kor elaludt, 6-kor kelt a lányom. Nem tudtam rábeszélni, hogy még aludjon egy kicsit. A férjem szinte mindig dolgozott. Az őrület határán álltam, tényleg.