Mennyire köti le/érdekli (vagy akar segíteni az ellátásban) egy kb 2-3 éves kislány (t), ha testvére érkezik?

csak elméletben tudom remélem a gyakorlat is hasonló lesz..

mi vettünk neki egy 52 cm-es babát és azt abajgatja úgyhogy én úgy tervezem hogy mire jövőre lesz kistesó addig kap a babája is pelenkát meg egy két ruhát még és sapkát igy ő is babázhat amig én babázok meg tudunk majd együtt készülni rá hogy segithet pakolászni meg ha kell még ruhát választani - bár azt eddig is tette-

3 lesz jövöre aztán hogy mennyiben válik be ?

Szerintem nem lehet tudni előre, hogy hogyan fog reagálni.

Nekünk két kislányunk van, a pici most egy éves (korkül. 23 hónap), és csak most jött elő a testvérféltékenység, remélem átmeneti. :o)

Szerintem szuper ez a korkülönbség! (A gyakorlatban :o)

Szerintem még egy ideig le is köti, de mivel a csecsemővel nem tud játszani, a szülőkkel akar majd továbbra is.

Ellátni???

Ne viccelj, nem az ő feladata, ha már most abban gondolkodsz, hogy a nagyobb lesz a bébiszitter, akkor kár szülni másodikat.

Egy ismerősnek volt 9 testvére, ő volt a legnagyobb, a kisebbeket neki kellett dadázni. Sohasem szült gyereket, annyira megutálta őket!

Nincs igaza az utolsónak-ne aggódj, nálunk kevesebb mint 3 év lesz, nekem is gyakran eszembe jut, mi lesz. Ebbe eddig nem is nagyon gondoltam bele...

Nekem már 2 gyermekem van, a nagy 11 a kicsi 2. Ez az az korkülönbség ami messze nem ideális-legalábbis én úgy érzem (ja, és fiú-lány páros). De így alakult, mostmár kezdem megszokni, jó is rossz is--de már nem cserélnék senkivel.

Amiért pedig téved az utolsó. Én 3 voltam mikor megszületett a kisöcsém (akit borzasztóan vártam állítólag).

Míg anyukám főzött (sírt az öcsém) állítólag tisztába tettem, pedig textilpelus volt, megitattam.. és ez nagyon sokáig így ment. Sosem kért, így alakult.

Ennek ellenére nagyon sokáig nem akartam gyereket, aztán most meg alig várom, hogy meglegyen a 3.

Szóval, nyugi-a helyzet majd adja magát. Eddig mindenki megoldotta-mi is megfogjuk ;)

2 éves volt a lányom, amikor született az öcsi. Nagyon örült neki. Próbál segíteni az elejétől fogva, persze a maga kis szintjén. Pl. mindig etetni akarta, nagyon nehezen értette meg, hogy a baba nem ehet. Ha sírt, mindig vitte a cumit neki. Sajnos most már leszokott a cumiról. Vagy ha sírt, ment oda megvigasztalni, de nem nagyon értette, hogy egy puszi meg egy ölelés miért nem elég neki. Sokszor hívta játszani, nem értette, hogy a baba miért nem kel fel.

Azonban sajnos nem köti le az egész napját, így én kénytelen voltam bevetni a tévét. Nem a legjobb megoldás, de egész nap egyedül vagyok vele. Szoptatáskor, fürdéskor, etetéskor együtt vagyunk. Altatáskor vonulok el, az nehéz. Volt, hogy amíg altattam összefirkálta az egész előszobát. Már én is írtam ki kérdést ezzel kapcsolatban. Megkaptam, hogy rosszul szoktattam, mert csak le kéne tenni, és otthagyni a kicsit. Sajna, ez nekünk nem megy.

A kicsinek viszont nagyon jó, hogy egy másik gyerek is van körülötte. Nagyon elvan azzal, hogy a nővérkéjét nézegeti játék közben.