19 éves vagyok és terhes. Hogy állíthatnám át az agyamat "anya üzemmódra"? Mi az, ami segíthet?

De miért kéne főznöm minden egyes nap?

A párommal teljesen más ételeket kedvelünk, nagyon kevés közös kedvenc van. Egy főre pedig nehéz úgy főzni, hogy az gazdaságos is legyen... Főleg, mivel nem szeretjük az újramelegített, hűtőben tárolt ételt, általában mindent frissen eszünk, a maradékot kidobjuk, nem tárolgatjuk napokig.

Nekünk egyszerűbb és kényelmesebb az, ha napközben találkozunk valahol és ott eszünk együtt, vagy akár barátokkal, barátnőkkel. De egyedül is simán beülünk enni bárhová, nem szokott ez minket zavarni. Ráadásul napközben neki nem nagyon lesz ideje hazarohangálni valószínűleg minden nap pontban délben...

Az első hetekben/hónapokban pedig én sem szívesen mennék minden nap a babával, gondolom lesznek majd nyűgösebb napjaink és éjszakáink, nem az éttermezés lesz a prioritás. Ettől függetlenül éhen halni biztosan nem fogunk, megnyugodhatsz.

Miért kell ebbe beleszólni, ezért leszólni a másikat? Miért nem mindegy neked, hogy én a saját konyhámban mikor, mit csinálok?

Igen, én is inkább azt érzem, hogy sokan muszájból főznek, nem azért, mert annyira imádnák a napi pepecselést, takarítást a konyhában... :D

Néha rám is rám jön, hogy sütök, főzök valamit, de őszintén csak azért, mert azt pont úgy szeretem/szeretjük, ahogy én készítem el, vagy mert szeretnék kipróbálni egy receptet, kísérletezni kicsit stb. De az nem hiányozna, hogy minden reggel robogjak a boltba, piacra, zöldségeshez, vagy várjam, hogy meghozzák az élelmiszereket, aztán még előkészítsek mindent, főzzek, álljak mellette és utána még 20-30 percig takarítsak, pakoljak.

Tökjó, ha valaki megfőzi előre a kondér paprikás krumplit, vagy töltött káposztát, aztán eszi azt a család 3-4 napig, de én már akkor unom a kaját, ha ugyanazt kell ennem vacsorára, mint ebédre.