Hogy lehetne az ilyet illedelmesen megmondani? Szóval a szomszédok mennek az agyamra, s már annyi méreg van bennem, hogy ha szólnék, normálisan biztos nem tudnám mondani.

Sziasztok csajok. Bocsi, hogy csak most válaszolok, de elutaztunk hétvégére, és még csak most tudtam egy kis időt szakitani arra, hogy megköszönjem a válaszaitokat, és biztató szavaitokat. A helyzet semmit sem változott, mondanom sem kell, hiába a szép szó. Ők ilyenek, és ez most próbálom valahogy elkönyvelni magamban. De látom, nagy az Isten állatkertje, nem csak én nem birom elviselni a szomszédjaimat. Mint már irtam, volt szólni fent a férjem, hogy nem lehetne-e egy picit csendesebben, na de ők négykézlábra ereszkedve kergetik a kislányt, s ezzel szórakoznak, holott tudják, hogy ez mennyire zavaró, mert már emlitettük nekik. Az volt a válasz, hogy ők is ilyen szomszéddal vannak megáldva, mert reggel hallják, ahogy az összecsukja a széthúzhatós kanapét. Csak az nem tart tovább 10 másodpercnél, én meg órákon keresztül hallgathatom őket. Én is szóltam már a cikicsikket és a hamut is illetően a csajnak, erre is jött egy jó, mindent megmagyarázó válasz: nem tehet az erkélyre hamutartót, mert a férje haragudna, hogy cigizik, mivel asztmával küzd már kiskora óta! Akkor nyugodtan dobálja az én frissen mosott ruháimra! No comment! Próbálom őket megszokni, bár nem tudom, lehetséges-e. A férjem szólt már kétszer, én is elmondtam érthetően, ennyiből már érteniük kellene! Nem teszem magam tönkre idegileg, bár nekik ez szépen megy. É sa vége csak az, hogy jól összeveszünk a férjemmmel, mert én csak őket tudom szidni! Mert amire hazaér munkából a vérnyomásom 200-on van. És kinek mondjam? Csak neki, de ő meg már unja. Szóval köszi szépen mégegyszer lányok, és akiknek szintén hasonló szomszédja van, kitartást! Szép és nyugodt napot mindenkinek!