Mit tegyek, ha az 5 hetes babám szinte egész nap ordít, ha nincs kézben?
Az első 2 hétben tök jól elvolt magának, mi sem kapkodtuk fel, ha elnézelődött, mert nem szerettük volna, ha "kézbe szokik", aztán soha nem lehet letenni.
Ehhez képest most 5 hetesen ott tartunk, hogy ha nem vesszük fel keservesen ordít..... Nem éhes, tiszta a pelusa, nincs melege, nem fázik, a hasa sem fáj -néha kicsit igen, de olyankor az ölünkben is feszíti magát és sír -, szerintem csak velünk akar lenni. Főleg velem.
Ami tök jó, de azért az nem működik, hogy egész nap kézben van, én meg semmit nem tudok csinálni. Reggel ébredés után van el 1-2'órát ébren és ennyi, innentől kezdve szinte egész nap nyűglödik, ha nincs kézben, ráadásul nem is alszik, csak napi 2-3 órát.
Ma pl. 9 óta próbálom a fürdőszobát rendbe rakni és még nem jutottam a végére, ha nem főz a férjem, kaja sem lenne...
Mit lehetne tenni? Nem akarom ordítani hagyni, de már megtörtént, hogy besokalltam, letettem az ágyába és ott hagytam ordítani, csak persze vissza is mentem pár perc után, mert nem bírtam hallgatni...
Fejem van elég, pótolni is próbáltam, de nem kell neki. Ha kézben van, akkor nyugodt és vidám, de mihelyst leteszem, ordít...
Amit még hozzá tudok tenni az a növekedési ugrás ami 3,6 hetesen illetve 3 és 6 hónaposan vannak. Ez is befolyásolhatja a dolgokat, de persze főként tényleg ez a 4. trimeszter. Ez ilyen, így kell “túlélni” és átadni magunkat az érzésnek. A fürdőszoba stb. megvárnak. Nem könnyű, de nem marad mindig így, addig meg próbáld meglátni ebben is a szépséget.
Egy 3 hónapos kisfiú anyukája
Minden előző hozzászólóval egyetértve azért annyi kiegészítéssel muszáj élnem, hogy nem minden gyerek viseli el a hordozókendőt. Legalábbis az enyémet az első pár hónapban lehetetlen volt beletenni, mert abban is ordított. Úgyhogy sajnos nem jelent megoldást minden esetben, legalábbis eleinte.
Nekem az volt a megoldás, hogy apukám már nyugdíjas volt, és minden délelőtt átjött dajkálni, amíg én elvégeztem a legszükségesebbeket. Mert ugyan a fürdőszoba megvár, de közben meg egy sereg olyan feladat van, ami nem.
Az, hogy ma már nem élünk nagycsaládokban, azzal is együtt jár, hogy az ilyen helyzetekre kénytelenek vagyunk alternatív megoldásokat találni. Ez kinek könnyebb, kinek nehezebb feladat.
Annak viszont őszintén örülök, hogy cca. 6 év alatt változott annyit a mentalitás, hogy már senki nem jön a "hagyd sírni, majd megszokja" marhasággal. :) Sajnos nekem még ezzel is meg kellett küzdenem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!