Egy komolynak induló kapcsolatban mikor érdemes beszélni arról, hogy mi legyen a babával?

Szerintem ki ettől megijed, azzal nem is kell tovább foglalkozni.

29 voltam, mikor párommal összejöttünk (én vagyok a nő). Kb. 2 hónap után lett számomra is világos, hogy ez nem csak egy átmeneti időtöltés egymással. Akkor megkérdeztem tőle, hogy akar-e egyáltalán gyereket valaha. Utána pedig azt is elmondtam neki, hogy nekem fontos a házasság, ráadásul gyermekvállalás előtt, és nem szándékozom egy lánykérésre 5 évet várni.

Ha minden rendben, akkor 1-1,5 év után szeretnék lánykérést, rá egy évre esküvőt, aztán gyereket.

Párom azt mondta, hogy ha minden oké, szerinte ez egy teljesen tartható menetrend. Egy év után meg is kérte a kezem (magától, nem kellett pisztolyt szegeznem a fejéhez). Nekem kifejezetten jól esett, hogy tartotta magát a megállapodásunkhoz. Nyilván teljesen más, ha nem működik normálisan a kapcsolat,de nekünk minden rendben volt, 4-5 hónap után össze is költöztünk.

Mi konkrétan az első randin erről beszéltünk, bár nem ilyen diktátor módjára, hanem szóba került, hogy miért is vagyunk még szinglik (én 26 voltam, már férjem akkor 34), és mondtam kerek perec, hogy az előző kapcsolatom azért is lett kuka többek között, mert nem akart megállapodni, én pedig szeretnék, és nekem a korom miatt figyelembe kell vennem ezt a tényezőt is, mert nem 35 évesen akarok szülni.

Férjem is elmondta, hogy ő is kicsit elkésettnek érzi már magát, a korban hozzá közelebb álló nőknek már szokott lenni gyereke, de ő is akar saját gyerekeket, de erre nem talált olyan nőt, akivel eddig tervezhetett volna.

Körülbelül ennyit beszéltünk akkor róla, semmi nyomasztás, hogy légy szíves időrendi sorrendben hetekre leosztva találd ki mikor lesz az esküvő, ház vásárlás stb, csak hogy ez mindkettőnknek fontos, és így vegye figyelembe az ismerkedést.

Szerintem közelebb a 30hoz már nem lehet démonizálni ezt a kérdést, aki tényleg akar családot, annak elég tudatosan kell választania párt, mert nem egy hirtelen döntésről beszélünk, és erről jobb minél előbb nyíltan beszélni, hogy a másik még idejében jelezhesse, ha ő másképp látja a dolgokat.

Szerintem ezekről akkor KELL beszélgetni, mikor mindketten úgy érzik, hogy komoly lesz, hosszú távon akarnak egymással tervezni. Ha nem egyeznek a terveik, teljesen felesleges időt pazarolni.

Az, hogy erről beszéltek, egyáltalán nem azt jelenti, hogy követelőzöl, vagy kihisztized a lánykérést. Aki így reagál, azt hagyd a fenébe.

Az eljegyzés és a gyerekvállalás közös döntés.

21-22 évesen jöttünk össze a férjemmel és az első pár randi után már szóba jött, hogy ki mikor hogy tervez. Mivel még javában egyetemisták (csoporttásak) voltunk, nem volt ennek a beszélgetésnek "komoly súlya", nem jelentett sürgetést. Mindketten tudtuk, hogy még odébb lesz, ha lesz, de azért jó érzés volt, hogy ha ebből lesz valami, akkor egyezni fognak a távlati tervek...

8 év múlva lettünk szülők.

Mi is konkretan az elso (tinder!) randinkon beszeltunk mar errol. Persze, valoszinuleg nem ez a szokasos, de mindketten komoly kapcsolatot kerestunk, nagyon mukodott a kemia, valahogy szobajott. Azota mar osszehazasodtunk, a baba tema meg varat magara egy darabig, mert meg kb 2 ev, mire sajat lakasunk lesz, de mindketten nagyon szeretnenk :)

Szerintem errol, ha nem is az elso randin, de a kapcsolat elejen mindenkeppen muszaj beszelni, mert csak az idot huzzatok akkor, ha kiderul, hogy teljesen masok a celjaitok.

Termeszetesen a tinikori szerelem mas, soha egyik baratommal se kerult ez szoba, mert minek, bar egyik kapcsolat se tartott 2 evnel tovabb.

De 25 felett azert mar fontos ez a kerdes is, legalabbis nekem :)

Nyilvan egyebkent nem kovetelozni kell, mi sem ugy beszeltunk rola, hogy na akkor most aztan 1 eved van megkerni kezem, aztan 5 even belul gyerek, kulonben viszlat, stb, hanem teljesen normalisan megosztottuk egymassal a gondolatainkat, celjainkat.

Nekunk gyerekkori szerelem volt,viszont hamar vilagossa valt hogy a tartosabb fajta, en mar akkor leszogeztem, hogy nem akarok szulni, huzta a szajat de elfogadta (vagy remenykedett, hogy majd meggondolom magam)

Azota is egyutt vagyunk, tulajdonkeppen lassan benne a gyerekvallalos korban, meg mindig nem szeretnek, de nem is emlegeti.

Nyilvan ha becsuszna lenne hova jonnie de tudatosan nem szeretnek.