Mil az érvek 1,2 ill. 3 gyerek mellett?

Szeretnél vagy nem?

Ellene

Rossz párkapcsolat

Rossz anyagi helyzet

Rossz egészsegügyi állapot

Esetleg a kor

Szerintem nem értitek a kérdést...

1 mellett

- Sokkal könnyebb vele nyaralni, ide oda menni

- Több időd marad magadra, magatokra is azért

- Nem kell autót cserélni kb

-Sokkal többet félre tudsz neki tenni, könnyebb főiskoláztatni

-Kap bőven figyelmet, 2-3 stb mellett már oszlik a törődés

- Nem kell össze vissza járkálni, csak egyfelé vagy ovi vagy suli, nem ide is oda is amoda is

- Ha beteg akkor nem fertőzi le a többit és nem ülsz otthon táppénzen mondjuk 3*2 hetet csak 1-2t

- Bármi anyagi vagy akármi ér egy gyerekkel könnyebb megoldani mindent, akár egyedülállóként is

- Nem kell átvariálni pl a házat hogy legyen szobájuk külön vagy költözni

- Nincs veszekedés, testvérharc

- Mondjuk a második terhesség lehet problémás, akkor az első gyerek szív, 1 mellett ez sincs

-Nincs neki tesó levetett göncei

- Több pénzed marad

Én meg azt mondom: ezek érzelmi alapú döntések, amikhez minden ember megkeresi a megfelelő észérveket. Aki egy gyereket akar, az megmagyarázza magának, miért ez e legjobb mindenkinek. Aki 8 gyereket akar, az meg ahhoz fogja megkeresni az érveket.

Vagyis megint oda jutottunk vissza, hogy igazából csak az számít, mit akar az ember - és utána azt úgyis meg tudja magyarázni magának.

Mi valahogy az első pillanattól tudtuk a férjemmel, hogy három gyereket szeretnénk. De az okát ne kérdezd, nem tudom megmondani. Nekünk is van tesónk, nem jó a kapcsolat a testvérünkkel, annyit tudtunk, hogy nagyon máshogy szeretnénk majd csinálni, mint ahogy a mi szüleink csinálták. Nem voltak érveink a kettő, három gyerek mellett, talán annyi, hogy egykét nem szerettünk volna. Azt tudtuk, mit, milyen hibákat nem szeretnénk elkövetni a gyereknevelésben, már ami a testvéreket illeti. Nem akartunk tipikus "elsőszülött" státuszt, sem középsőgyerek-szindrómát, sem a legkisebb királyfi/királylány státuszát. Mindegyik gyerek önmagáért tökéletes, úgy, ahogy van, nem kell Őket egyformán szereznünk. Egyforma forró rajongással fordulunk Feléjük, az életünket odaadnánk mindhármójukért, de egyszeri és megismételhetetlen emberkék, nagyon különbözőek, sem egyformán szeretni, sem ugyanúgy nevelni nem lehet Őket.

Nincs "a másik levetett gönce", ahogy előttem írták. Az anyagi helyzetünk lehetővé teszi, hogy ne kelljen sem egymás ruháit, sem egymás kinőtt bicajait használniuk. Mindhárom gyerekünknek van saját szobája, saját zsebpénze, viszont van testvérharc, ami a legtöbb tesó esetében természetes, de vannak nagyon szép szeretetteljes pillanatok is, amikor egymás kezét fogva alszanak el a nagyágyban, ha az egyiket valamiért leteremtem, a másik megy oda hozzá vigasztalni, ezek gyönyörű pillanatok, ezek mind a több gyermek mellett szólnak.

Nálunk három gyerek született. Ebből kettő tervezett, a harmadik ajándék lett.

Nagyon örültem neki. Most már talán jobb lett volna egy negyediket is bevállalni, mert a három egynemű - lény - gyerekből a középső nem igazán találta a helyét. Amihez elég nagy akart lenni, ahhoz kicsi volt, amihez már nagy volt, ahhoz regeszkodott. Valahogy nem volt szerepe a családban: Volt a Nagy, volt a Kicsi, Ő meg a senki, a középső.

Ha különböző neműek lettek volna, megszűnt volna ez a jellegtelen helyzete. Ezért lett volna jó a negyedik gyerek, hogy megszűnjön a "középső" státusz. Így Ő lett a "problémás" gyerek, hogy Ő is legyen Valaki.

Nagyon sajnálom, hogy ezt nem vettem észre időben.

Most már mindegyik felnőtt...

Üdv.

#7 folytatása

Az egy gyerek tényleg nem gyerek. Egyedül van, és azt hiheti, hogy az egész világ érte van. Ennek a hibás világszemlélet korrigálása felnőtt korban fájdalmas lehet...

A szülőknek is probléma: Ha szófogadó, jó gyerek, akkor azt hihetik, hogy ők voltak a jó szülők, ezért jó a gyerek is. Ha rossz gyerek, a szülők örök gondja, hogy mit rontottak el... Pedig legtöbbször semmit. Ebben a családmodelben a legköltségesebb a gyerek, hiszen mindenből kell egy darabot venni. Ugyanakkor az a tévhit szokott dominálni, hogy "mindent" meg tud a szülő adni a gyereknek. Ez alapvetően hibás: Mindig lesz valami, amire azt kell mondani, hogy erre már nincs pénz, és a gyerekben összeforr az akarom-megkapom igepár. Ezt különválasztani megint fájdalmas később...

A két gyerek már jobb megoldás. Itt a szülönek nagy teher megszokni, hogy egyszerre kétfelé kelll figyelnie. Hirtelen dupla terhelésnek érzi a feladatokat. De a gyerek látja, hogy mindent osztani kell a testvérrel. Az "örökölt" ruhák, tárgyak pénztárcakímélő dolgok. :)

A harmadik gyerek már nem olyan nagy igénybevétel a második után. A szülő rájön, hogy a két nagyobbat hogyan kezelje a kicsi mellett. A felnevelésük sem háromszoros teher, mert lehetnek közös dolgok, amit csak egyszer kell megvenni. A többit a #7-ben leírtam.

Negyediktől már ezek a gondok megszűnnek.

Aki az 1 mellett az anyagi dolgokat említi, az szerintem nincs tisztában azzal, hogy mennyi anyagi és egyéb támogatás jár 3 gyerekre.

- 99 ezer forint nettó / hó

- 48 ezer nettó családi pótlék / hó

- ingyen vagy féláron esznek az év 9-10 hónapjában.

- 2,5 millió autóra (vissza nem térítendő)

- 10-15 millió lakásra (vissza nem térítendő)