Anyukák, miért az üzenőfalatokon kívántok boldog szülinapot/névnapot a gyereketeknek, miért ott írjátok ki, hogy "szeretlek téged, egyetlenem" és miért posztoltok hetente képet/történetet?

Kisgyerekes anyukaként én sem értem.

Biztos vagyok benne hogy élőben is megköszönti és szeretgeti a gyerekét, de én sem értem ezeket a megynilvánulásokat mondjuk azt sem, amikor valaki nyilvánosan búcsúzkodik egy halott szerettétől vagy úgy ír az üzenőfalára, mintha az még mindig élne(bár engem nem zavar, csak én nem így vislekedem)

Az sem zavar, ha valaki sokat posztol a gyerekéről. Csak közeli ismerőseim vannak Facebookon, akiknek tényleg érdekel az élete, így őszintén tudok örülni a sikereiknek, kirándulásaiknak, akinek még irritál a sok képe/posztja, azt némítom vagy törlöm mert ezek szerint nem vagyunk annyira jóban, hogy kíváncsi legyek az életére.

A Facebook nem arra való, hogy sunyin nézegessed mások képeit és itelkezz felettük, hanem hogy megossz képeket, videókat , cikkeket. Nem véletlenül vannak rajta azok a funkciók, amik. Pl. hogy kinek a társaságában hogy érzed magad , mit csinalsz, honnan jelentkezel be stb. A lájkolás is azért van, hogy kifejezd a reakciódat egy adott posztra. Azért vannak ezek a lehetőségek, hogy élj vele.

Ha téged zavar, hogy párok osztanak meg képet magukról, a gyerekukrol. Minek vagy fent? De komolyan.

Gondolom még sosem voltál szerelmes, hogy a világgá kürtölnéd legszivesebben a szerelmed, büszke vagy rá stb, ugyanez gyereknél is, hogy annyira szépnek, ugyesnek talalod, hogy legszivesebben az egesz világnak megmutatnád.

Ebbe nincs önbizalomhiány, csak tiszta boldogság. Nálam legalábbis. Sajnos jelenlegi helyzetben nem tudunk úgy emberekkel találkozni, kioltozni, társas programot csinalni, igy csak itt lehet büszkén megmutatni a párod, családod. Ez ugyanugy négyszemközt is megvan, a szerelem, szeretet. Nem tudom ez miért fáj egyeseknek.