Hogy bírjam jobban a babasírást?

Van egy másfél hónapos gyönyörű kislányom. Nem mondhatnám sírós babának, hálistennek... :) Viszont van olyan alkalom, amikor sír, és egyszerűen borzasztó rosszul viselem. Olyan hanggal sír (nyilván mint minden kisbaba), hogy egy idő után elkezdek én is sírni, és közben mondom hogy ehhez én rohadt gyenge vagyok, ezt én nem bírom. Pedig még csak nem is ordít. :( Holott a kis csöppség csak szól, hogy valamire vágyik, szüksége van, amit minél hamarabb próbálok teljesíteni. De a sírástól én is elkezdek sírni. Azt viszont észrevettem, hogy csak akkor viselem ilyen rosszul, amikor egyedül vagyok. Amikor itthon van a párom, akkor egészen másképp állok hozzá én is, sokkal lazábban fogom fel. És az a baj, hogy estig egyedül vagyok a csöppséggel, mert a párom 8-17-ig dolgozik. Mit tehetnék ez ellen? :( Nem szeretném, hogyha a baba azt látná rajtam vagy érezné, hogy ideges vagyok, vagy türelmetlen, vagy hogy kikészültem, nem akarom hogy ez hatással legyen rá. :( Amikor vége a sírásnak én is full megnyugszom, mintha kb. mi sem történt volna. Mit csináljak? Hozzászokik az ember a babasíráshoz? Tudom, hogy lesz ez még rosszabb is (reméljük nem, de ezzel számolni kell.. :)). Éjjel alszik, általában 11 körül megy aludni, és hajnalban kel egyszer hamizni, aztán alszik újból. Mondom, nem tudok panaszkodni egyáltalán, tünemény baba, egyáltalán nincs "gond" vele. A gond velem van, vagyis az idegrendszeremmel... :/ Tudnátok tanácsot adni? Nagyon megköszönném!!! Vagy aki volt ilyen/hasonló helyzetben, hogy "vészelte" át, hogy szokta meg? Meditálás, jóga, stb? :D Én úgy nőttem fel, hogy nem voltak körülöttem babák, én vagyok a legkisebb a testvéreim közül. De hogyha a közelemben sírt egy kicsi, mindig is rosszul viseltem, főleg ha ordított.

Kérlek kíméljetek meg a rossz szándékú kommentektől, nem arra van most szükségem. :( Köszönöm!