Milyen gyakran mondjatok, hogy 'szeretlek'?

Napjában többször, amikor például odajön hozzám a 8 éves nagyfiam, aki még mindig igényét érzi (hál' istennek) a nagy öleléseknek, akkor belefúrom az arcom a hajába, és kimondom, hogy "szeretlek, Kisfiam". Az jut ilyenkor sokszor az eszembe, hogy milyen jó most még és mennyire fog hiányozni, amikor már cikinek fogja érezni az anyukája érintését. Ugyanez a 6 éves kislányommal, Neki is napi többször mondom, mert jön belőlem. Ma például szó szerint kibuggyant belőlem, elkapott egy szeretetroham, amikor azt láttam, hogy szépen elrajzolgat az étkezőasztalnál. Az jutott az eszembe, hogy mekkora kincs Ő nekem, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy Vele olyan fantasztikus szeretetkapcsolatom lesz, mint nekem volt az anyukámmal gyermekkoromban (aki bizony nagyon sokszor kimondta hangosan, hogy mennyire szeret minket, a bátyjámat és engem).

És jön a sorban a harmadik gyermekem, aki most 11 hónapos, kislány. Hát, Ő egy igazi szeretetbomba, annyiszor mondom Neki, súgom a fülébe, hogy szeretem, ahányszor csak hozzáérek. Nem is bírnám ki, ha nem mondanám Neki. Ő pedig nagyon élvezi, biztosan érti már a szót, vagy azt a helyzetet, amikor mondom, amikor kedveskedni szeretnék Neki, amikor Hozzá bújok, összeérintjük a homlokunkat, olyankor szinte kibuggyan belőlem.

A gyerekeim (most még csak a nagyobbak persze) szintén gyakran mondják, de mindig a megfelelő helyzetben, épp emiatt talán sosem tűnik elcsépeltnek. Úgy érzem, értik magát a szót, érzik a súlyát, az érzés fontosságát.

Nálunk sem volt szokás.

Ahogy a becézés sem. Vagy a kaja elötti jóétvágyat...

Férjemmel mikor összeköltöztem, nekem nagyon fura volt. Minden nap elmondja azota is, hogy szeret. Nem a keresztnevemen hív, hanem becéz. Minden este jóéjszakát, minden evésnél jóetvágyat.

Így 5év után a becézésen kívül (vagyis férjemet a mai napig nem tudom becézni, a gyereket igen) mindent átvettem. Fiamnak is férjemnek is napi 1x minimum elmondom, hogs szeretem.

Ha "hazamegyek" sokszor néznek rám furán azota is, mikor nem Beninek, hanem pl picimnek hívom a fiam. Vagy evés elött jóetvágyat kívánok.