Normalis hogy a 1,5 eves gyerek egyedul koszal a jatszon, amig az anyukaja a tobbi anyukaval trecsel. Sokszor 10 percig is keresi, hogy merre lehet a gyerek?

Jó tudni, hogy a kedves 6-os gyereke miatt nem kéne majd rosszul éreznem magam, ha a saját gyerekem hintáztatása közben a hinta véletlenül fejbeküldi majd, mert hirtelen pont elé kerül. Elvégre nem az én gyerekem, hogy figyeljek rá, meg úgyis a játszótér neveli, ilyesmi meg ott belefér, ugye?

Most már értem, miért tapadnak rám és a férjemre azok a gyerekek (jellemzően az 1-3 éves korosztály), akiknek a szülei szarnak a gyerekkel foglalkozni, mi meg simán beállunk a sajátunk mellé homokozni. Amíg anyuci trécsel, vagy nyomogatja azt a szart, mi figyelünk és szólunk rá az ilyen gyerekre, ha veszélyeset csinálna, ami nagyon szomorú, mert nem a mi feladatunk lenne.

Ebben a korban természetesen végig figyeltem a lányomra, a nevelés a játszótérrel sem ér véget, sőt, ott olyan dolgok merülnek fel, amik otthon nem, de ott meg kell tanulnia. Soha nem telefonoztam, max őt fényképeztem vele. Ha beszélgettem egy anyukával, fél szemem mindig a gyereken volt, amint távolodott tőlem, elnézést kértem az anyukától, és mentem utána. Én tartoztam felelősséggel a gyerekért, nem a körülötte lévő gyerekek vagy más felnőttek.

Most már nagyobb, elmúlt 3 éves, a legtöbb dolgot sikerült megtanítanom neki, oviba is jár, így jórészt hagyom önállóan érvényesülni, és kicsit távolabb is megyek tőle, de olyan továbbra sincs, hogy nem tudnám, merre van és mit csinál a gyerekem.

Te is tudod, hogy nem.

A mi jàtszónk kicsi, és simán lehet hagyni a gyereket.

Ritkán van bárki, rajtunk kívül.

Ha van, akkor egyedül felnőtt nélkül vannak a 2,5-3 évesek is ( 8-10 éves tesóval)

Nah szerintem ez sem normális