Az anyáknak van nehezebb élete vagy az apának?

Miért lett lepontozva a válaszom, hogy ez családfüggő?

Mert nem így van? Lehet erre egy pontos mindenkire illő választ adni?

Van olyan család,ahol az apa megszakad, napi 14-16 órákat dolgozik, anya meg otthon ül 1-2 gyerekkel, sőt olyat is ismerek ahol anya nem dolgozik de a gyerek már ovis sulis, tehát otthon sincs egész nap a gyerek sem, apa meg dolgozik látástól mikulásig, hát ott szerintem az apának nehezebb.

Van olyan, ahol meg az apa kihasználja a nőt, olyat is ismerek, ahol a nő volt a családfenntartó anyagilag is de még mellé intézi a 3 gyereket meg a háztartást is mert apa leginkább hereverézni szeret.

Az anyáknak. Az anya hordja ki a gyereket és viseli el a terhesség minden velejáróját, majd ő is szüli meg a gyereket, adott esetben ő szoptatja. Az anya teste változik meg. Az anya "vonja ki magát a forgalomból", adja fel a munkáját és ezzel valamennyire kiszolgáltatottá is válik, később pedig ezerszer nehezebb lesz ismét munkát vállalnia, karrierről nem is beszélve. Valamint ez egyúttal hatással van a szociális életedre is, elég sokan érzik magukat magányosnak és "bezárva" anyaként. Általában az anya marad otthon a gyerekkel, ezért elég sokáig ő gondozza a gyereket. Az apák a legtöbbször maximum besegítenek, de csak a legritkább esetben vállalnak ugyanakkora részt a gyerek gondozásában, nevelésében vagy akár a háztartásban. Az anya ugye foglalkozik a gyerekkel, a háztartással, valaki dolgozik is és mindemellett nőnek is kell lennie. Rengeteg elvárást támaszt a társadalom és a környezet (pl. rokonok, ismerősök, munkatársak stb.) az anyákkal kapcsolatban, mert ne hagyd el magad és gyorsan nyerd vissza a szülés előtti formád, öltözz csinosan, a férjed szemében maradj nő, járj edzeni, járj fodrászhoz stb., de közben lásd el a gyereket, etesd, fejleszd, játssz vele stb., de menj is vissza majd dolgozni, hogy pénzt keress és tudj dolgozni a szakmádban/de ne menj vissza mert akkor milyen anya vagy stb., dolgozz és közben természetesen a gyerek ne legyen beteg, ne vegyél ki miatta szabadságot, ne késs el miatta a munkából egy percet sem stb., stb., stb.... Természetesen alapszabály, hogy mindenki mindent tud és emiatt mindenkitől hallgathatod a kéretlen jó tanácsokat, ajánlatokat, javallatokat, bölcsességeket stb. és egyszerre lehetsz ősanya és szaranya.

Mindeközben a férfiak legtöbbször ugyanúgy élik tovább az életüket, csak este megfürdetik a gyereket, játszanak vele pár órát, néha rájuk bízzák a gyereket, néha felkelnek hozzájuk stb., de egyértelműen kevesebb nehézséggel kell szembenézniük.

Én is a #3-assal és a #10essel értek egyet. Ennek nem versenynek kellene lennie, nem strigulázni kéne meg mártírkodni hogy kinek mennyire nehéz, hanem a két szülőnek csapatként megoldani, hogy hogyan lehet könnyebb.

Persze, a férjem nem tudta volna kihordani helyettem a gyereket, de a várandósság minden lépésénél velem volt, ő vitt hozott minden időpontra, órákat várt a kocsiban, mert a jelenlegi helyzetben be sem jöhetett; ő rohangált gyógyszertárba ha nekem fájt valami, meg úgy általában, amit tudott, mindent elintézett, hogy nekem minél könnyebb terhességem legyen.

Nem volt könnyű a terhesség de neki sem lehetett könnyű, hogy a saját dolgán kívül még engem is körülugrált. Eszembe nem jutna azt mondani, hogy bezzeg nekem mennyivel nehezebb volt.