Akinek az első gyerekkel minden könnyű volt, hogy alakult a másodikkal?

Az első gyerekem álombaba. Szépen szopizott, sosem volt hasfájás, szájpenész, koszmó semmi extra. Jó alvó volt a kezdetektől fogva (már amennyire egy újszülött lehet jó alvó, de már 2 hetesen is aludt éjjel 4 órát egyhuzamban). Könnyen aludt a saját ágyában. Később könnyen ment a hozzátáplálás, jó evő lett. Nyitott, kedves, jólelkű gyerek lett. Könnyen szokott át a ciciről alvásról az önálló elalvásra és magától döntött így.

Gyorsan fejlődik, mindig előrébb tartott, mint a nagy könyv, sokszor jóval előrébb.

Egyszóval minden nagyon könnyű volt vele, egyelőre még mindig az.

Így elég hamar eldöntöttük, hogy jöhet a kistesó, aki most a pocakban van. Pár hete viszont nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy most majd biztos jól megszívom, és nincs olyan szerencsém, hogy még egy ilyen könnyű babát dobjon a gép. Tuti, kemény éjszakázások jönnek és küzdelem.

Szóval ezért érdekelnének tapasztalatok, hogy mennyivel lett nehezebben kezelhető a második gyermeketek?