Van olyan, akinek tényleg soha, sehonnan nem esett le a babája?

Azt hittem, hogy nálunk soha nem fog megtörténni, mindig nagyon figyelek, aztán ma mégis... újabban a lassan 7 hónapos baba egyik pillanatról a másikra fordul, ninja sebességgel. Mikor ma letettem pelenkázni a kanapéra (nem otthon voltunk), csak annyira engedtem el, és kaptam el a tekintetem (még csak hátat se fordítottam neki), hogy a szemeteszacskót megigazítsam, hogy mire a következő pillanatban odanéztem, már át is fordult a hátáról, és csúszott le a kanapé széléről. Kb 45 cm lehetett, és olyan szűk volt mellette a hely, hogy szinte alig fért be, így nem esett, hanem tulajdonképpen becsúszott mellé. Nem ütötte meg magát, inkább csak megijedt. A frász jött rám, percekig remegett még utána a kezem. Borzasztó bűntudatom van azóta is, rettenetesen érzem magam.

Tudom, fog még ennél nagyobbakat is esni, ha már tud járni, de na...