Pavlik kengyel? Babátok, hogy bírta és meddig kellett hordania? Miútán levették sok idő volt mire behozta a társait?

Nekem egy barátnőm mesélt sokat a kengyelről, jó pár évvel ezelőtt a lányán fél évig volt, plusz előtte még be is volt combig gipszelve a kislány, mert dongalába volt. Az anyuka persze bele volt betegedve lelkileg a látványba, de azt mondta, a kislány ugyanakkor kezdett kúszni-mászni, mikor a többi baba, állítólag iszonyú ügyesen bírt sederni a szíjakkal együtt :)

Úgyhogy nyugi!

A Ti babátokról meg már le is veszik, mire eljön az igazi mozgásfejlődéses periódus fél éves kor körül :)

6 hónaposan vették le róla.15 hónapos koráig mászott,akkor elindult és meg sem állt.21 hónapos volt,amikor született a tesó,akkor ő már gyalogolt,mert a babakocsi az öcsinek kellett.

4 éves korától versenyszerűen sportolt.Nyugi,nem lesz semmi gond!

Én magam voltam Pavlikban. 3 hónapos voltam kb., amikor észrevették, hogy baj van, és 5 hónapot voltam a kengyelben. Vékony testalkatú vagyok (de nagyon magas), nagyon mozgékony, gyerekként is az voltam, mégis 1,5 éves voltam, mire megtanultam járni - azt mondták az orvosok, hogy a Pavlikban töltött idő hozzáadódik a járástanuláshoz, tehát kb. egy éves koromra önállóan jártam volna, ha nincs ez a baj.

Meggyógyultam, semmiféle járáshibám nincsen, mindkét lábam a földig ér. :) A csípőm kötöttebb, mint a szokásos, a bal lábam (amely a rövidebbik volt) bizonyos mozgásoknál hallhatóan "kattan", de egyébként semmi bajom sincsen. Tinédzserként időjásra nagyon érzékeny volt, de az is elmúlt. Ma már nagyon ritka, hogy fájna, akkor is csak hidegfrontra.

A mai kezelések sokkal hatékonyabbak, mint a hetveens években. Ne aggódj, kedves kérdező. Legyél türelmes a babáddal és mindent csinálj úgy, ahogy a doki mondja.

Bármennyit is kell Pavlikban töltenie, be fogja hozni a hátrányt. és ne törődj azzal, hogy a szomszéd gyereke vagy bárki gyereke mikor tanult meg járni!

Ps: És nagyon, de nagyon sokat törődj a kicsivel! Nagyon szeresd, mert a Pavlikban eltöltött idő lelkileg megviseli az embert, állítsa bármely orvos az ellenkezőjét. A fájdalom és a mozgásképtelenség félelme berögzül az ember lelkébe, még ha ez egész életében nem is tudatos.