Mit csináljak, hogy ne váljon minden ebédelés rémálommá?

Hát igen, ismerős....

A lányomnál ilyenkor kezdtem el nagyon okosan az evés közbeni figyelemelterelést: meséskönyv, játék az asztalon, én meg belopkodtam a kanalat a szájába, amíg lapoztuk a könyvet. Mivel ő amúgy is vékonyka volt, és maga az evés se érdekelte, mintha sose lenne éhes, ezért nem tudtam/mertem alkalmazni a kivárásos módszert, hogy akkor üljünk neki, amikor biztosan éhes, és akkor majd oda fog koncentrálni....mert arra ugyan várhattam. És mivel nehezen gyarapodott, örültem, hogy ha meséskönyvvel is, de legalább eszik.

Ennek aztán az lett a következménye, hogy 3 évesen úgy kellett szabályosan leszoktatni erről, mert ha hívtam ebédelni, első útja a könyves vagy játékos polchoz vezetett. Sok-sok cirkusz árán mostanra (4 éves) elértük, hogy annyit, amennyit, de eszik könyv és játék nélkül. Az oviban szerintem még ennyit sem. Hát...nincs elhízva...

A fiam kicsit más tészta (9 hónapos), ő jobb étvágyú, ellenben mozgékonyabb. Ő enne, az asztalnél, csak nincs ideje, mert közben ezer dolga van, mindent megfogni, mindenbe belenyúlni). Nála nem meséskönyvezünk, hanem inkább kivárok, míg igazán éhes lesz, akkor kb a kaja felét nyugodtan megeszi. A többinél kap ő is kanalat, és amíg malackodik, bevarázsolom a szájába a maradékot.

Másik, ami még bevált, hogy apró falatkákat teszek elé, amiből lehet (kenyérfalatok, reszelt sajt-gombóckák, főtt répakarikák, brokkolidarabok....stb. Azokat nagyon élvezi egyedül felcsipegetni. Arra odafigyel, és nem forog el mellőle.

máshol szépen eszik, otthon nem vagy fordítva: ez is klasszikus

alap igazság az is amit az előttem szóló írt, h nem kell túl hosszúra húzni az ebédet, ha a fiam feláll, akkor még egyszer visszaültetem, de azt nem "játszuk" h kergetem a lakás körül, általában ilyenkor már nem éhes, látszik rajta....ha meg mégis, rövid idő alatt megtanulja, h ülünk eszünk, éhen nem fog halni, hisz napi 5ször eszik úgyis......