Sztetek apa mehet gyedre mert pihenmi akar?

Hát én megértem. Nekem tényleg pihenés a gyeses időszak, pedig semmi segitsegem, csak a kajarendeles. De nekem olyan munkahelyem van hogy ott nincs megállás. Lehet a ferjeddel is így van.

Szerintem sok munkahely mellett pihenés lehet egy gyerekkel foglalkozni, persze lehet hogy csak az én gyerekeim ilyen jók :)

13. Sok oka lehet. Pl ha vki tényleg azért szül, hogy ne kelljen dolgozni, az esetleg nem is neveli gondosan a gyerekeit. Vagy utálja a munkáját.

En is kb 300 óra kórházi munkából jöttem (úgy látszik ketten is vagyunk ilyenek, már máskor is olvastam), és meg tudom erősíteni, hogy a gyerek legalább olyan farasztó.

Egész más terhelés spektrum.

Példák:

- a gyereknevelés nem er véget. Nincs műszak vége, ami a lexarabb ügyeletnek is van. Mindig Te vagy a felelős. Legalabbis nálunk nincs nagyszülő. Minden egyes éjjel mindig bármi megtörtenhet. En pl majdnem másfél évig nem aludtam 3 óránál többet egyszerre. Nem egyszer sokkal kevesebbet napokig.

- Házimunka totyogós-pakolós gyerek mellett brutálisan sok. Meg ugye minden sokkal tovább tart.

- Állandó lelki felelőssége is van az embernek. Ne kiabáljon, türelmetlenkedjen stb. Tanulja meg mindig az adott anyagot, mozgásfejlődés, hozzátaplálás, dackorszak kezelése stb.

- Monotónia is sokaknak nehéz.

- Fizikailag is elég terhelő pl nàlunk 2 ev van köztük, terhesen, gyerekágyasan felvenni-letenni a nagyobbat, sétára vinni, hintába, autóba pakolászni, főzni, házimunkazni stb.

Másrészt nagyon jó is a gyereknevelés, egy pici szelet egy más világból, egyrészt nagyon szórakoztató tud lenni velük a játék, öröm a fejlődésük, lehet élvezni a természetet, napsütést, gyerekprogramokat, kis szeletekben sok mindenre jut idő. És a gyerek jelenléte az boldogító.

Sokmindentől függ hogy épl nehezebb vagy könnyebb-e. Pl gyerek személyisége, aktuális életkor, saját fizikai-lelki állapotunk, környezetünk pl van-e még kert vagy állatok, segitő rokonok vannak-e, milyen a párunkkal a kapcsolat stb.

Mintha egy maraton futó edzésére gondolnál, biztos van egy-két nehéz perc amikor a küszködést éli meg, vannak euforikus percek, amikor gyönyörűnek látja, és a legtöbb időaz szisztematikus, kitartó munka egy cél érdekében, amiben hisz.

Ha a párja pihenésből akar otthon lenni, akkor csalódas lesz. Persze ha olyan értelemben pihenés, hogy a szakmai burnout megelőzésére most vmi másfajta terhelést akar átmenetileg, akkor nagyon jó ötlet is lehet.

Nekem ez nem válik egyértelműen szét, az hogy valami fárasztó és megterhelő illetve hogy szèp, érdemes érte (is) élni. Lásd maratonos példa.

Még az jutott eszembe, hogy ebbe nem lehet beletanulni bizonyos értelemben, folyton új helyzet, korszak, probléma stb van. És ilyen értelemben is nehéz.

Ahány ház, annyi szokás...

Egyik ismerősöméknél pl anyuka van otthon a gyerekkel, apuka 8órában dolgozik, majd megy haza, vigyáz a gyerekre, közben főz, mos, takarít, mert anyuka nem birja a terhelést... ja és anyuka éjjelre bealtatozza magát, apuka kel a picihez, reggel meg mint a mosott sz@r megy dolgozni, hogy ottipihenje magát.

Másik ismerősnél apuka van otthon, anyuka dolgozik, majd hazamegy és még utána főz, mos, takarít, mert apuka nem bír a gyerek mellett.

Harmadik ismerőséknél pl apuka dolgozik, anyuka kb a gyerek 3hós korától szintén, a gyereket meg a mama neveli, mert egyik szülő sem képes a feladatra.

Nálunk lassan 2éves a gyerek, nem volt kérdés, én vagyok vele itthon. Férjem dolgozik, enyém a háztartás, ügyintézés, gyerek, minden nap főzés. Nekem nem kottyan meg. Férjem októberben 1 egész napot kettesbe volt a gyerekkel, ki is készültek mind a ketten.

Egyébként számomra "férfiatlan".

Lehet maradi vagyok, de számomra az a norma, hogy asszonyé a háztartás meg a gyerek, az ember meg dolgozik. Féjem is igy gondolja. Én férjemre nem tudnék férfiként tekinteni, ha "szerepet cserélnénk". De ezt ő is így érzi.

Nem ítélek el senkit, ahol apuka van otthon, ez csak az én véleményem.

"Hány olyat hallani hogy vissza sírja azokat az időket amíg csak otthon volt a gyerekkel? Mert én nem egy nőtől hallottam"

Nagyon egyszerű: mert amikor gyerek után visszaész dolgozni, már nem szingli gyerektelenként mész vissza dolgozni.

Munka után ugyanúgy várni fog a gyerekekkel való foglalkozás és a háztartás is, míg korábban csak ahhoz a helyzethez thdtál viszonyítani, hogy munka után pihi vár.

A munka után pihihez képest borzasztó nehéz a 0/24 készenlét, amit a gyerekezés jelent. Ami ennél is nehezebb, amikor a munkádat kell összehangolnod a gyerekkel.

De ekkor se a munka fáraszt le, hanem az örökös rohanás. Reggel kétfelé szaladni a gyerekkel, munka után újra csak szaladás, vacsora, takarítás és alig marad idő játszani, örülni. Ezért sírják vissza. Nem azért mert a munka nehéz.