Kedves Fórumozók! Többemberes babával kapcsolatban mit tennétek, mit tanácsoltok (bővebben lent)?

Szeparációs szorongás, nem? Pont ebben a korban van, azt csak "átvészelni" lehet.

Vagy mindig ilyen volt?

Ne idegeskedj, ez most épp egy ilyen időszak neki, minden korban vagy egy fázis ami épp jobb /rosszabb.

Nem tart ez sem örökké.

Neki kost erre van szüksége hogy a közeledben legyen.

Egyébként úgy el van hogy pl míg főzöl, viszed magaddal a konyhába pihi székbe?

És akkor tudod nézni, beszélni hozzá, ő is lát.

Amúgy az én lányom is ilyen volt.

Most 10 hónapos, most már egy kis időre eljatszik egyedül, bár ő még nem kúszik, nem mászik, (megvan az oka)

és ez miatt ő is ideges és unja magát már fekve, de most már egyre hosszabb ideig el van.

Most pl 3 napja újra nyűgös, nincs el egyedül de most pl nagyon fogzik, enni se nagyon akar.

Légy türelmes :)

Konkrétan mi a probléma? Nem derül ki világosan.

Ha csak ölben van el, az lehet a szeparációs szorongás kezdete, bár kicsit korai. Erre nekünk bevált a hordozó kendő. A gyerekkel a hasamon, hátamon, és úgy tudtam csinálni dolgomat. Fogzás, hasfájás esetén is életmentő volt. Bátrabbak főznek is így, de én nem mertem. :)

Amikor pici babával nagyon nehéz időszakban vagytok, gondolj mindig arra, hogy elmúlik. Ebben az első egy évben, de még az első háromban is, annyira gyorsan tudnak változni, hogy csak kapkodod a fejét. 7 hónapja egy magatehetlen picike csomagként érkezett, ma meg nézd, micsoda akarata van, és mászni tanul! Kettőt pislogsz, és futhatsz utána, ő meg kiröhög. :D

Hidd el, bármilyen nehézséggel néztek szembe, heteken belül megváltozik. Aztán más lesz nehéz. De ebben ez a szép.

Ne aggódj, 15 éves korukra egész jó fejek lesznek, és lehet velük beszélgetni. ;)

Nekem is kb ilyen idős korukban volt egy ilyen epizód. Ettől még nem tobbemberes, mármint később elmúlt. Mindig legendának éreztem hogy mások gyereke egyedül eljátszott ilyen idősen, az enyémek max egy éves koruk után :D szerintem sokan rosszul emlékeznem, vagy van segítségük és ki tudják pihenni.

Nekem az segített hogy hordozoba raktam és úgy tevekenykedtem a házban, azt elviseltek. + Sok séta kint.

Megértelek! Az én lányom is ilyen volt. Nem tudok mást tanácsolni, csak hogy kitartást!

Te pedig próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni, ne mártírkodj, mert tényleg be fogsz golyózni. Nem leszel rossz anya azért, mert nem ringatom egész nap. Tudom, hogy sír amint észreveszi, hogy elmész, de hagyd apukára/nagyi/sógornőre egy kicsit. Biztos sírni fog, amikor elmész, de aztán megnyugszik és eljátszik mással is.

Nincs rá csodaszer, de lassan-lassan próbáld ahhoz szoktatni, hogy nem sétálsz vele fel-alá egész nap és nem csak te létezel az életében. Ha tudod, hogy minden rendben, csak unalmában sír, feküdj mellé, adj neki új "játékot" : kupakot, üres palackot, bármit, amivel eddig nem találkozott és megismerkedhet vele, ez egy kicsit lekötné a figyelmét.

Ha nagyon nem tudtok elszakadni egymástól, akkor meg érdemes beszerezni valamilyen hordozó eszközt, hátha az javítani a helyzeten.

Ha eddig nem volt gond akkor nem többemberes, csak simán benne van a szepában.

Az enyém tényleg többemberes már születése óta. A szepa rémálom volt, és nekünk 2 évesen a bölcsi hozott változást azóta rövid időket el van egyedül is.