Létezik olyan, hogy a kisgyerek 2 éves koráig tökéletesen fejlődik aztán kiderül az autizmus?

Szerintem az, hogy "valami van", a legtöbb esetben látszik. Az nem derül ki sokáig, hogy mi az a valami. Vagy néhányukra jellemző, hogy túl nyugodtak, baromi könnyű velük, elvannak maguknak, sok vizet nem zavarnak, ez persze nagyon kellemes így az anyának, aki ennek köszönhetően tud haladni a dolgaival, élhető az élete, szóval persze, hogy nem sejt semmi problémát, sőt...

Az én lányom aspergeres. Születése óta ordított, mint akit ölnek, szóval elég egyértelmű volt, hogy valami nem oké. Aztán elég hamar jött a mozgásfejlődés elmaradása, vagyis gyakorlatilag be sem indulása (még a forgásig sem jutott el), ami szintén jelezte, hogy valami nincs rendben. Később jött a többi. Nekem tehát "könnyű" dolgom volt.

Ami még jellemző, hogy a tünetek megtévesztőek tudnak lenni. Pl. gyakran emlegetett dolog a szemkontaktus hiánya, így ha valakire ránéz a gyereke, akkor ő meg is nyugszik, hogy oké, ez kilőve. Pedig nem, az enyém pl. bámulós, és ez sem normális. Az Autizmus Alapítványnál a vizsgálatokat videóra veszik, és utólag kielemzik, hogy hogyan használja a szemkontaktust a gyerek, és ilyenkor sokakat ér meglepetés, mert a laikus szülő nem is gondolná, hogy amit és ahogy tapasztal, az nincs rendben, annak nem úgy kellene lennie. Vagy pl. laikusként nehéz különbséget tenni aközött, hogy mi számít gyermeki "bohóckodásnak" és mi az, ami már a bizarréria kategóriába esik. Én sok dologra azt hittem, hogy áh, csak szórakozik, ökörködik, azért csinálja, aztán jelezték, hogy nem, ez már nem az...