Elegem van kiègtem...Szeretem a gyerekem imàdom de màr belebetegedek hogy nekünk semmi sem ùgy megy ahogy kellenne.Volt màr így màs is?Hogy lehet ezt tùlèlni?

Az enyém is 9 kilós egyéves volt, de a magassága rendben volt. Aztán 11,5 volt 2 évesen, a többire nem emlékszem, de most 7 éves, 17, kellemesen vékony, nem is csontos és van, hogy rendesen sokat eszik, máskor meg semmit. Én is ilyen voltam, én nem aggódnék a helyedben ezen! A vékony gyerekek is szépek, egészségesek VISZONT nagyon nagy gond, hogy még nem ül, nem áll!

Jártok gondolom dévényeshez, ugye?

Én teljesen megértelek, engem is levert a víz, amiért nem úgy fejlődött a gyerekem, első baba, azt hittem miattam van, és nem bírtam a nyomást, hogy nem tudni, mi lesz belőle, mert ilyenkor ugye bármi lehet..

A szemüveg az még cuki is, simán lehet korrigálni kisebb nagyobb szemtengelyferdülést, kis-középsős koromban nekem is volt, nagycsoportra lekerült.

A lányomnak -0,25ös a szeme, azt mondják kapjon szemüveget, szerintem tök jó, remekül áll az arcához(válogatjuk a kereteket). Oké, babákon kicsit furcsa a hatalmas gumis fejpánt meg a törhetetlen vastag műanyag keret, de 2 éves korától hordhat normálisabbat, lányomnak volt szemüveges bölcsis társa(leragasztott fél szemmel) és irtó cuki volt vele.

NEM A TE HIBÁD! Tudom közhely, de tényleg nem te csinálod rosszul, és az esetek nagy részében hiába izgulunk, a miénk kisebb gond, a nagyobb elkerül..

De igen van, hála Istennek egészséges. Csak tudod ismerek olyat, aki nem ilyen szerencsés, lehet te még nem találkoztál ilyennel.

Számomra roppant gusztustalan, hogy ezen így meg tudsz feszülni, hogy szemüveget kell viselnie. És az se utal nagy bajra, hogy egy 14 hónapos nem jár, mivel másfél (!) éves korig kell elkezdeni járni.

Majd megkérdezem a barátnőmet, aki az 5 éves fiát ápolja otthon, aki se járni, se beszélni nem tud és nem is fog tudni valószínűleg soha, hogy elcserélné-e egy rövidlátásra a problémáit!

Na, az jó, ha már áll! Azt hittem az sem megy, mert ugye ülésben nem tudja tartani magát!

Bútor mellett tud lépegetni? Tsmt szuper, dévény mégjobb.

Van millió gyermekfejlesztő otthoni játék, képeskönyves kérdezgetés, szavak, halandzsa? Minél többet kell beszélni erről és sok hasonló(már nagyobb gyerekes) anyával beszélni, hogy lásd, jól is kisülhet a dolog.

Mondjuk az én gyerekem súlyosan fogyatékos kategóriába esik, mert autista, de meg nem mondanád róla egy játszóterezés alkalmával, meg kivételesen okos és szociális, meg cuki(legtöbbször).. ő ilyen kis különleges, de egyáltalán nem volt tipikus a fejlődése és sok olyan dolog van, aminél csak lesek, nem hittem volna, hogy valaha képes lesz rá. Korosztályától nem tér el csak egy két apró dologban. Istenem mennyire keveset nézett rám, és mennyire nem fogta fel, hogy mikor vagyok mérges, és az rossz.. most meg már egy pillantásból ért.. de két évesen ott izgultam, hogy nehogy beforduljon és elveszítsem örökre, mint egy másik ismerős gyereket, aki nem kommunikál és (látszólag) nem figyel. Kikészített a bizonytalanság, aztán meg a biztosság, majd jó hónapoknál megint bizonytalanság, hogy van e baj egyáltalán, aztán visszaesés.. Hullámvasút az egész, a világ meg mindenért téged okol, amíg nem biztos, amikor meg biztos elfordulnak sajnálkoznak és mintha más gyereket látnának, már nem a valódi gyereket, hanem a diagnózisát..

Szóval keress olyat, akivel együtt izgulhatod végig a gyerek fejlődését, vannak ilyen babamama fejlesztő foglalkozások, ott tudsz ismerkedni.

Látom, nem nagyon jön át a lényeg. Könnyen lehet, hogy semmi baja nincsen, vidd el ahova kell. Neurológus, korai fejlesztés, gyógytornász, én a leírásban nem láttam komoly problémát, ülnie valóban kellene, de ha állni, mászni tud, akkor nem hiszem, hogy ez annyira gond lenne, bár nem vagyok szakember, a járással meg teljesen ráér.

Egyébként nálunk is volt gond, nem beszélt 3 éves koráig, de azért igyekeztem megőrizni a józan eszemet és nem az öngyilkosságot fontolgatni.

#6-os vagyok.

Ha a fiamért, nem szedném össze magam, akkor kiért?

Nem mondom, hogy nem voltam mély ponton, mert voltam...

Elhiheted!

Szüléskor derült ki a baj, s nyomban elrohantak vele.

1 óra múlva a mentősök, még megmutatták, csináltak rólunk egy képet, mert hát ki tudja mi lesz... s, 3 napig, ez után, nem is foghattam kézbe, sőt nem is láthattam.

Aznap estig, azt sem tudtam, hogy él-e, vagy melyik kórházba szállították át, mert mikor elindultak vele, még az is kérdés volt, hogy hol fogadják.

Persze, Apát zavartam vele.

Végül, a 3. nap foghattam kézbe, s tehettem először mellre, mehettem át abba a kórházba, ahol műtötték.

4 hónapot töltöttünk kórházban. Nem részletezem, hogy min mentünk keresztül, hogy milyen mélyen voltam, hogy minden éjszakát végig sírtam, amikor nem lehettem mellette. Minden műtőszoba előtti várakozást. S, hogy milyen beteg gyerekeket láttam az osztályon, s megtört édesanyákat.

De, amint velem volt, minden fájdalmam elszállt.

Csak ő volt a lényeg, s megfogadtam, hogy nem lehetek ilyen gyenge.

Nem egy megtört, romhalmaz anyát érdemel, ha már Ő ilyen erősen küzd és fejlődik, szopizik...

Amikor hazajöttünk, még jobb volt.

Minden apró fejlődést, minden újabb mosolyt, sikernek könyveltem el!

S, nagyon büszkék vagyunk rá! 💕💕Megpróbálunk, minden lehetőséget megadni, hogy jól fejlődjön, hogy a lehető legboldogabb gyerekkora legyen. S, később, minél teljesebb életet élhessen.

Ha, úgy érzed, nincs a megfelelő kezekben, akkor járj utána melyik orvos/torna/fejlesztés jobb a számára.

Addig menj, amíg nem érzed, hogy megfelelő kezekben vagytok!

Egy szemüveg/táplálkozási probléma nem a világ vége, de nyilván minden édesanyának, a saját fájdalma a legnagyobb...

De, be kellett nekem is látnom, hogy lehet ettől még sokkal rosszabb is.

S, "örülhetünk", hogy csak "ennyi bajt" osztott ránk a sors.

De, úgy vagyok vele (most már), hogy akkor is legyőzzük a problémákat és csak erősebbek leszünk tőle.

Persze, az elején, nekem is fàjt, hogy miért pont az én babàmmal történik ez...

De, most màr, inkàbb arra koncentràlok, hogy örülök, hogy ennek a csodàs kisfiùnak az Anyukàja lehetek!