Mi a jobb, a minél kisebb vagy a minél nagyobb korkülönbség?

Mi négyen vagyunk testvérek 33, 30, 28, 18 évesek.

Én vagyok a 28 éves, a kisebbik nővéremmel, akivel csak másfél év van köztünk, midnig is nagoyn jól kijöttünk, a mai napig nagyon jóban vaguynk. Az idősebbik nővérem pont abban a korban volt, hogy nagyon utált minket, főleg engem, kicsi voltam, hisztis, sok mindent le kellett nyelnie miattam. Mai napig nem vagyunk jóban. A két idősebb viszonylag jóban van, de nem anynira mint mi ketten középsők. A legkisebbet mindenki imádja, ott ugye 10-15 éves különbségek vannak, kezdetektől fogva imádtunk rá vigyázni, játszani, foglalkozni vele. Ő mindenkivel jóban van, sokat vagyunk együtt.

Szóval én úgy tapasztaltam, vagy a minél kisebb korkülönbség a jó, vagy a minél nagyobb.

Nálunk 17 hónap van a lányok között. Minél kisebb korkülönbséget akartam, mert én is így nőttem fel öcsémmel és nagyon jó volt. Hát bejött :)

Sosem unatkoznak, tévét hírből sem ismerik, óvodába most nem járnak, de egyáltalán nem hiányzik nekik. Non-stop elvannak. Ugyanaz az érdeklődési körük, ugyanazokra a programokra, különórákra járnak/tak, emiatt ugye nekünk is sokkal könnyebb, mert nem kell egyiket a másik dolgaira hurcolászni, nyaraláson sem kell külön sőt sehogy szórakoztatni őket.

Soha nem voltak egyébként babázósak. Egy barátnőjüknek született kistesója, hát mindegyik gyerek kb levegőnek nézi. 4,5 éves a legkisebb. Soha nem értettem mit tud egy 3 éven felüli gyerek egy babával játszani, az enyémeket (joggal) nagyon tudja bosszantani, ha egy kisgyerek belerondít a játékukba.

Az első néhány év mondjuk nehéz, de az egy gyerekkel is az, ha éjszaka rossz alvók, utána viszont egyértelműen a kis korkülönbség a bejövő.

Bár nekem nincs még gyerekem, de a családban én vagyok korban a legkisebb.

A legidősebb nővérem (első gyermek) és köztem 18 év van, a bátyám (harmadik gyermek) és köztem pedig 14 év. Ők egymás után jöttek sorba, én pedig jóval később, meglepetésből.

Soha, semmi gond nem volt köztünk, nagyon szeretjük egymást. Így utólag belegondolva én olyan voltam picit, mintha egyke lennék, mégsem éreztem így soha, mert simán játszottak velem a testvéreim, foglalkoztak velem, nem volt kiközösítés részükről csak azért, mert én jóval fiatalabb vagyok, mint ők.

A mai napig imádjuk egymást mindannyian. Ezt csak azért írtam le, hogy legyen ellenpélda is, mert a nagy korkülönbség nem mindig rossz. :) Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek kéne várnia tízenpár évet, mert én például azt vallom, hogy a túl nagy és a túl kicsi korkülönbség sem feltétlen jó. A szülőnek lehet, de gyerek szempontból szerintem nem.

Én abból kiindulva, amit a családban látok jelenleg úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy a kistesó is úgy kell érkezzen majd egyszer hozzánk, hogy mi ketten a férjemmel készen álljunk rá. Ha elölről kell kezdeni, akkor úgy csináljuk majd. Ha úgy sikerül, hogy két pelenkás fenék szaladgál akkor meg úgy. :)

3,5 év korkülönbség van a gyerekek között, nekünk tökéletes.

A nagyobb már nem volt baba, megértette, hogy a kicsi nem azért sír, hogy őt idegesítse. Persze volt valamennyi féltékenység, hisz azért viszonylag sokáig volt egyke, de olyan sose volt, amit kisebb korkülönbségnél meséltek barátok, hogy a nagy püföli a csecsemőt. 🙈

Kellett kis idő az összerázódáshoz, de a vártnál sokkal előbb összenőttek, pedig a többség azt jósolta, hogy ekkora különbségnél már nem igazán fognak együtt játszani, pedig egész nap azt teszik. Most 1,5 és 5 évesek, vegyes páros, a nagyobbik lány.