Aki a karriert választotta a kistesó helyett, utólag megbántátok?

Szerintem ha a férjed azt mondja ne, akkor meg kéne gondolni. Nehogy aztán rád nehezedjen minden feladat a picivel. Most pedig ahogy leírtad, megoldható lenne. Másrészről pedig én személy szerint megcsinálnám a képzést, mert minél előbb dolgozol olyan helyen amit szeretsz, annál jobb. Fiatal is vagy még, ha megcsináltad a képzést és rendeződött minden, (beállt pl a napirended, így tisztábban látsz hogy megoldható lenne e) akkor is lehet kistesó:)

Nekem voltak szülésznő szobatársaim a koliba. Anatomia 1-2 plusz a gyakorlat így is kemény volt nekik, hogy "csak" a tanulásra figyeltek, gyerek nélkül. Sőt, sok szaktarsuk halasztott, csúszott az említett tárgyak miatt. Nem vállalnám a gyereket ha tényleg ezt szeretném tanulni.

Meg azt fontold meg, hogy az egészségügy nem túl családbarát munkahely...

Ezt nem nevezném karriernek. Egy ápolói munkáért nem mondanék le egy gyerekről.

Ha elvégzed, dolgozhatsz akár 1 műszakban is. De abból a fizuból nem fogsz meggazdagodni.

Én átképezném magam arra, ami érdekel, ha választani kell. Nekem is van gyerekem, választani kell pár dolog miatt, de úgy vagyok vele, hogy már van egy, ismerem ezt a hihetetlen nagy szeretetet és élményt, amivel jár, tehát, hogy úgy mondjam ez megvan, így ebből a szempontból, nem mulasztok semmit, ha nem vállalok még egyet. Engem nem kárpótolna, hogy évtizedeket még dolgozzak valamiben, amit nem szeretek, de elmondhatom, hogy jaj van még egy gyerek. Én a már meglévőt nézem, hogy neki legyen egy olyan anyja, aki elégedett az életével, szereti, amit csinál, mert hát, ha keserű vagyok amiatt, amiben napi minimum 8 órát el kell töltenem, akkor előbb-utóbb az rányomja a bélyegét arra is, hogy a szabadidőmben milyen vagyok. Előnye is van annak, ha csak egy gyerek van, több idő, energia, pénz van rá. Amúgy is vállalhatsz később is, most olyan öregnek tűnik, ha valaki 35 éves, de ha te leszel annyi, akkor majd rájössz, hogy semmi különbség, nem ott kezdődik az öregség.