Rossz anya vagyok szerimtem! Babám egy hónapos lesz, és ha evés előtt nem úgy alszik, felkeltik stb, akkor nagyon hosszú a szoptatás idő?

még csak 1 hónapos a babád, korai a kiborulás- nézd, én a férjemmel vagyok nem túl jó viszonyban már egy ideje, ami nagyon megvisel. de a kislányomnak nem mutatok belőle semmit, nem éreztetem vele, mert ő nem tehet semmiről. attól érezném csak igazán szarul magam, ha őrajta verném el a port (persze képletesen). nehéz, de én mindig arra gondolok, mennyire imádom én őt, milyen kis cukorbogárkám ő nekem. te is gondolj erre, szedd össze magad, menni fog, ha akarod! anyósodat meg tojd le nagy ívben.

az enyém 20 hónapos

Az első 6 hétben egész nap szoptattam. Lassú volt a babám, nagyon. Őt is szinte mindig kelteni kellett, mert aluszékony volt, 5-6 órát aludt volna egyben, így 4 óra elteltével kénytelen voltam felkelteni...

A szopi 1,5-2 órán keresztül tartott. Utána hasfájás, altatás, és 1-1,5 óra múlva kezdhettem előlről az egészet...

A 6 hetet betöltve, 40 perc alatt végez a 2 cicimmel! Egyik napról a másikra elkezdett erősen, és ébren szívni. :) Bele kell jönni mindkettőtöknek!!

A másik, hogy ha te feszült vagy, ő is az lesz! Én elkezdtem sírni, 10 napos volt a babám, csak a könyneim folytak, de egy hang nélkül, erre a babám felsírt alvás közben! Abbahagytam a sírást, akkor ő is... Még össze vagytok kötve, fogadd el, és vedd figyelembe.

A harmadik: Hazajövet a kórházból, 3 naposan, kitalálták anyósék, hogy ők másnap meglátogatnak bennünket, és fűnyíró embereket is hoznak, mert nagy a gaz, egész májusban esett az eső, a telkünk meg 2000 négyzetméter.

A párom meg sem mukkant a telefonban, igen-félét mondott, mikor letette, nem tudta, hogy adja nekem elő ezt.

Ekkor visszahívtam az anyósékat, némi háborgás után, hogy nekem a gyerekem, a nyugodt anyukája mindennél fontosabb, ezáltal a tejem is, szóval stresszmentesen akarok és fogok élni, míg bele nem jövök a dolgokba, úgyhogy 20 percet maradhatnak, és ha a gaz eddig kibírta, akkor eztán is kifogja, semmi fűnyíró ember!

Nagyot néztek, eddig tőlem semmi nem-et nem hallottak, pláne nem ilyen hangnemben.

DE! Ha te érzed ösztönösen, hogy az anyós jelenléte rosszat tesz neked, a babádnak, ezáltal nektek, akkor állj a sarkadra, most, míg nem késő, és ilyen pici a baba, a férjtől nem kell engedélyt kérni közjegyzői pecséttel, ők ezt nem értik, nekik ezt tanulni kell, amire sok esetben éveket várhat az anyuka...

Nem vagy rossz anya! Sőt! Keresed a megoldást, különben nem írtad volna ki a kérdést! És azt hiszem, már meg is találtad. :)

Remélem, 1 hónap múlva már csak mosolygni fogsz ezen az egészen! Ahhoz viszont kell vitázni, kell sírni, "kell" egy icipici lelkiismeretfurdalás (ami felesleges, de tudom, hogy át kell rajta esni, nekem is volt...). Érleld magadban a dolgot, és a nyugalmatokért állj ki, különben a soha vissza nem térő csoáds első hónapokat, a tanulás és a tökéletes egymásrautaltság hónapjait keseríted meg magatoknak..

Senki anyós lelki békéje nem ér annyit, mint TI KETTEN!

Jó anya vagy, nem ezzel van itt a probléma, hanem az anyóssal... A sima tökéletességre-törekvés és a mi a legjobb a babámnak-keresése, és ebből fakadó stressz normális velejárója az első hónapoknak! De menni fog, belejösz, leküzdöd a félelmeket, sok erő kell hozzá, és pihenés-alvás!, mindenkinek nehéz az eleje, és túl vagyunk rajta, és én már most úgy látom a 9 hetes fiamat nézve, hogy megérte minden harc, - távolítsd el az anyóst, legyél te a főnök, TE TUDOD, HOGY MI A LEGJOBB A BABÁDNAK, akkor is ha első, és akkor is, ha csak pár hete vagy anya!!!!