Véletlen zúzódást okoztam a babámnak. Kell tenni valamit külön?

Pont egy éves kora előtt játszottunk valamivel, és véletlenül belekaptam az állába, de úgy, hogy egy szép kis darabkát kikaptam a bőréből (nagyon erős körmeim vannak, ha kicsire vannak vágva, akkor is lehet velük pusztítani). Sajnáltam persze, utána még 3-4 hónapig ott volt a nyoma, a karácsonyi fotózásra külön öröm volt így elmenni.

Olyat viszont soha nem gondoltam, hogy rossz vagy borzasztó anya lennék emiatt. Ha véletlenül kupán vágom a férjem, akkor sem gondolom, hogy hű de szar feleség vagyok. Elnézést kérek, lehet, hogy még vigyorgunk is rajta egy jót, aztán ennyi, el van felejtve. A gyerekekkel is ugyanúgy megtörténnek véletlen balesetek, vagy saját maguknak okozzák, vagy mi, szülők okozunk nekik néhány kellemetlen pillanatot. Számomra érthetetlen, hogy tud ezen felnőtt ember egész nap bömbölni meg siránkozni, főleg úgy, hogy valójában semmi komoly baj nem történik (ezt azért a legtöbb esetben gyorsan fel lehet mérni). Legtöbbször a gyerek 10 perc után már azt sem tudja, mi történt vele vagy nem is érdekli, de anyu még mindig ott kesereg órákig.

Ami történt, abból le kell vonni a megfelelő tanulságot, pl. a pánik sosem jó tanácsadó. Az ember olyankor nem gondolkodik, és csinál egy olyan mozdulatot, amivel még nagyobb bajt okoz. Amúgy nem lesz semmi baja, szépen elmúlik majd. Most javasolnám a fekete nadálytő krémet, de nem tudom, mennyi idős a baba és azt sem, hány éves kortól lehet kenni rá, ezt érdemes gyógyszerésztől-orvostól megkérdezni, mert még igen sok pukli/zúzódás lesz az életében, amire ez a krém nagyon hatásos.

Én ilyeneket fel sem veszek, sajnálom, persze, ha valamivel véletlenül fájdalmat okozok neki, de elofordulnak az ilyenek.

Sose értettem, hogy lehet ezeken sírni meg egész nap/napokig emészteni magát rajta az embernek.

Mindenkivel előfordul ilyen és ehhez hasonló. Nem Te vagy az első és nem is az utolsó a történelem során. Sőt nem ez lesz az első és az utolsó ehhez hasonló baleset.

A világ nem dől össze.