Sokat sír az egyéves kislányom ha bent vagyok a szobában, míg apánál nagyon elvan. Miért lehet? Folytatás a megjegyzésekben.

Sziasztok!

Most töltötte be a kislányom az első életévét. Egy nagyon édes, szociális, mosolygós gyermekről van szó. Eddig nagyon anyás volt, egy időben mindig követett ( még igazából most is), mint a kiskacsa a kacsamamát. Sokszor aludt el szoptatás közben, hordozva rajtam.

Viszont egy ideje nappal nagyon ritkán alszik el nálam ( azt is csak háton hordozással), és ha bent vagyok a szobában, mindenért hisztizik, nyűgös, sír.

Az étkeztetések pedig felérnek egy közelharccal. Mindemellett csíp, karmol, üt... néha elveszítem a türelmem és akkor hangosabban ráförmedek, ilyenkor rosszul is érzem magam, de hát sajnos másképp nem áll le.

Ellenben az apjával. Mostanában a férjem lazán el tudja altatni nappal, kaját is tőle sokkal jobban elfogad, mint tőlem, és ha kimegyek a szobából totál jól elvannak. Őt nem szokta csipkedni sem.

Férjem néha leszid, hogy miért förmedek rá a kisbabára, na olyankor jön a lelkiismeretfurdalás.

Meg sajnos elég katasztrófák az éjszakák, és nem mindig alszom ki magam, a kislányommal egyetemben.

Szerintetek mitől alakulhatott ki nála ez? Hogyan hozhatnám vissza, hogy újra anyás legyen és ne nyűgösködjön, ha egy légtérben vagyunk?

Köszönöm a tanácsokat és a tapasztalatokat és jó szívvel olvasom ❤️