Akik akartak masodik gyereket, mi motivalt titeket?

Az utolsóval én személy szerint nagyon egyet tudok érteni, pedig jól tudom hogy ez nem valami jó szempont. Nekem 2 ismerősöm is volt, akik elveszitették a 20-30 év közötti egyszem gyereküket. Nekem ettől valamiért duplán összeszorul a szívem. Persze még egyszer kihangsúlyozom, hogy nekem sem ez a fő szempont, de az utolsó akkor is mond valamit.

Egyébként nekem egy lassan 21 hónapos kisfiam van. Az első hónapokban semmi sem motivált arra hogy még egy babát vállaljunk, pedig eredetileg mindig is kettőt terveztünk (én akár hármat is el tudtam volna képzelni). De nekem egy borzasztóan hasfájós, mindenért nyűglődős gyermekem volt. Ráadásul nagyon gyorsan haladt a mozgásfejlődésben..és kb 13-14 hónapos koráig megállíthatatlan volt. Nagyon fárasztó volt. Le is tettünk a kis korkülönbségről😅 aztán elkezdett okosodni és egyre szofogadóbb lenni. Ma már azt mondom (és elég rég óta) hogy minden nap egy élmény vele😊❤️ Mindig mutat valami újat, mondd egy új szót. szokszor csak csodálkozom mikor lett ennyire Okos, aranyos, huncut kis lény. Épp a minap momdtam a férjemnek hogy ez a korszak nagyon nagyon aranyos! És mióta ki tudja fejezni a szeretetét, hát odavagyunk érte. Engem mostanában leginkább ez motivál a második babára. Bár szivesen átélném a babázàst is hasfàjás nélkül😅 de inkább ezt a korszakot ès az innentől kezdődőeket szeretném àtélni újra.

Emellett nekem 1, a férjemnek pedig 2 testvére van úgyhogy mi is szeretnénk ha nem egyke gyerekünk lenne.

De az biztos hogy egy kicsit mi még mindenképp várunk (fél-1 évet). :)

Munkahely mivel jobb?

Ott nem kell dolgozni?

Miert akartal gyereket? 😳🤔

Hát nem tudom, nekem csak három hónapos a lányom, de már most hiányzik az az icipici újszülöttkora :D Most már olyan batár nagy baba, nem olyan icipicik a lábacskái, már jócskán meghurkásodott, és ugyan még cukibb, mint volt születésekor, de valahogy nem tudom, olyan "nagy" már most :D És nekem hiányzik az, amikor még csak fél kezemen elfért és lazán tudtam ringatni órákon keresztül, hátfájás nélkül. Persze most más előnyei vannak, már interaktívabb sokkal, nevet, mosolyog, "beszélget", szóval most aktívan cuki, míg korábban passzívan volt az, de ezzel együtt nekem most sokkal több dolgom is van vele. Az első hónapban még felváltva szopizott és aludt, nem volt nagy cucc mellette bármit csinálni, most meg már sokkal inkább igényli a vele való foglalkozást, hogy rá nézzek, vele játszak. Sőt, már differenciál is, nem mindegy neki, ki altatja, pedig én aztán sosem voltam az, aki kikapja az apja kezéből a gyereket, aztán mégis ragaszkodik hozzá sokszor, hogy inkább velem legyen. Korábban ez sem volt.

Amúgy szerintem az, hogy mikortól van el egyedül, temperamentum kérdése, mert ha lerakom hasra, ő az első perctől kezdve tök jól tök sokáig elvolt, most is simán elvan a pociján 30-40 perceket is, aztán ha a játszószőnyegen megfordítom (illetve tegnap óta magától átfordul), akkor fölötte a lógós bizbaszokkal még ugyanennyit elszórakozik és utána jön az, hogy éhes és cicin elalszik. Mármint, amikor éppen élénk és kipihent. Az ébren töltött idejének olyan 60%-át így egyedül tök jól el tudja tölteni, és ez nem hiszem, hogy kor függvénye. Vannak ilyen csendesen elnézelődős nyugodt babák. Én azt szoktam mondogatni, hogy a lányom a "beetetős" baba, aki elhiteti velem, hogy amúgy ez könnyű sétagalopp lesz végig, aztán majd jön egy nehéz természetű, többemberes második gyerek és kész, ott dől össze a világképem. Kicsit félek is ettől. De ennek ellenére vágyom újból a terhességre, a szülés is szuper élmény volt nekem, és igen, a babázás is nekem annyira jó érzés, hogy még minimum egyszer, de inkább kétszer át szeretném élni.

Nekem mondjuk hozzátartozik, hogy bár nem érzem magam klasszikus ősanyának, a munkám nekem csak munka, annyira nem vágyom vissza oda, és őszintén jobban kiteljesedettnek érzem magam most, mint gyerek előtt voltam. Ez is szerintem sokat számít, hogy ki hogy éli meg ezeket a változásokat, nekem pl (még :D ) nem hiányzik a felnőtt társaság sem annyira (találkozunk barátokkal, mindenkinek gyereke van, szóval gyerekes programokat szervezünk, de nekem ennyi is bőven elég a felnőtt társaságból). Szóval nekem nem is kérdés, hogy jöhet a második gyerek, még ha nem is most azonnal, persze. De ha neked nem ilyen jó érzés babázni, úgy vagy vele, hogy ez egy rossz időszak, ami majd elmúlik és csak túl kell élni, akkor nem kötelező még egyszer elviselned.

Nincs az az isten hogy én ezt előről kezdjem. 😅 8 hónapos és most kezdem érezni, hogy kicsit könnyebb. Én nem vagyok ennyire önfeláldozó típus. A szoptatást eleinte kifejezetten utáltam - később derült ki, hogy D-mer szindrómám volt. Iszonyatosan nehezen éltem meg hogy megszűnt az életem. Hál istennek férjemnek van már két nagyobb gyereke, így féltestvérei vannak. Emellett plusz érvek, hogy még jobban ne akarjak, hogy én 37, férjem 42, lombikkal jött össze. Ezt se csinálnám végig újra.

Ezen kívül a baráti körben nagyon kevés a ténylegesen jó testvéri kapcsolat. És az egyke barátaim se önzőbbek mint én akinek van testvére 🙈

Egyrészt belerázódik az ember - hisz nincs más választása. A másik, hogy ahogy nyílik ki neki a világ (az enyém már 5,5 hónapos kora óta kúszik, 3 hete meg már mászik, 1 hete már stabilan ül, így van két keze) egyre inkább elvan "egyedül". Elmolyol, felfedez. Látod, hogy értelem van már a szemében, nem csak egy kis csomag, akit ide-oda pakolgatsz. Nem lóg 0-24ben a melleden - én végignéztem az első két hónapban majdnem az egész Agymenők sorozatot az elejétől a szoptatások alatt. Emlékszem egy szoptatás 2-3 rész volt :D :D és ez naponta 6-7szer Most 5-10 perc a szoptatás.

Sokkal könnyebb elaltatni. Mindenképp próbálj meg kialakítani egy altatós rutint - nálunk fix zene, cumi, ringatás. Ez kb 4, de inkább 5 hónapos korára alakult ki. Épp ma mondtam a páromnak, hogy ma meg tegnap már ringatni sem kellett - zene bekapcs, cumi be (vagy cici - de azt altatáshoz csak este használom, napközben legtöbbször csak visszaaltatáshoz (így aludt ma 30 perc helyett 2 órát) és csak odafeküdtem mellé és simiztem. Ez két hónaposan elképzelhetetlen volt - és az is, hogy ezt hogy fogom kialakítani.

Simán érdeklik olyan dolgok mint hogy kimegyünk a kutyákkal labdázni. 3,5 hónapos kora óta járunk babaúszásra - most már látod rajta, hogy imádja, élvezi, csapkodja a vizet és vigyorog. Már "dumál" és a te dolgaidat reagálja le, über cukin. Persze ezektől még nem könnyű, de ad némi pluszt az egészhez. Meg tényleg az, hogy belerázódsz illetve egyre jobban kiismered a babádat, ő meg téged. Ha válaszkészen neveled, de világos határszabással, akkor szerintem egy egész jó kommunikáció ki tud alakulni már fél évesen. Kitartást!