Nem alakult volna ki kötődés köztünk?

Eszedbe ne jusson ilyen hülyeség.Ne felejtsd el,hogy téged mindig lát,te vagy vele folyton.

A lányom is hasonló volt.

Bekerült családi napközibe(19 hónaposan,visszamentem dolgozni),azóta tárt karokkal rohan(kivéve,ha van velem ismerős,mert akkor ő az első,őt ritkán látja),ha megyek érte és sokkal bújósabb lett.

hülyeség. az enyém se szereti, ha összevissza nyalom-falom. nem is hagyja már jó ideje. ha megüti magát, elesik, akkor anyaanyaaaaa, felveszem, aztán már kész, megy is az útjára. ő amúgy nagyon anyás...mégis, most volt, hogy itt volt a nagyanyja, akit ritkán lát, havi 1x max, mert mesze lakik, és én elmentem receptet kiváltani, őket meg otthagytam. persze mikor indultam, bömbölt, de később mesélte a mama, hogy utána szépen elkezdtek együtt játszani, és semmi baja nem volt. amikor hazaértem (kb. 15 percet voltam el), azt hittem, lesz nagy cirkusz, hogy ittvananyaaaaa, de nem. semmi, válla fölött hátranézett, mosolygott egyet, aztán annyi volt. ha ezt valaki még akár 1 hónapja is mondja, szemébe röhögök....

végezetül, leírok itt egy rövid kísérletet, amit a kötődés témájában végeztek. kismajmokon végezték, nem volt igazi anyjuk, hanem volt két anyaállat-helyettesítő, egy drótanya meg egy szőranya, az egyik értelemszerűen egy csupasz fémváz, a másikat beborították puha szőrrel. a drótanyán tudott a kismajom enni, mert ott volt kialakítva a "cici". tehát ha éhes volt, arra kellett felcsimpaszkodnia. mégis, megfigyelték, hogy ideje java részét, bár attól nem kapott "semmit", a szőranyára csimpaszkodva töltötte. miért? mert attól kapta meg a meleget, puhaságot, biztonságot, az volt olyan igazi "anyás", nem a hideg drótváz. tanulság: nem a kaja a lényeg. persze a szoptatás más célt is szolgál, mint az etetés, de aki tápszerrel eteti a babáját, annál más szokások alakulnak ki, amik átveszi ezeket a funkciókat. remélem, megnyugodtál valamelyest. ;)

20 hónapos, még ciciző kislány anyukája