Hogyan lehet "fegyelmezni" egy 1 év körüli gyereket?

Enyém akkor kezdett el felmászni mindenhova, a bünti a járóka volt, amit amúgy nem használtunk. Mivel nem szerette a járókát, elég hamar rájött, hogy ne mászkáljon fel az asztalra, meg mindenhova, mert akkor jön 10 perc járóka.

Soha nem csaptam a kezére, fenekére...

Inkább hangosan rászólok, hogy NEM, általában hatásos az is, mert amúgy nem vagyok egy kiabálós típus.

Már 7-8 hónaposan sem korai! Rá kell szólni határozottan,elvinni onnan,ahol nem szabad neki lenni stb.

Egyévesen pedig már nagyon is megérti,ha valamit nem szabad. Az unokám most múlt egyéves. Ritkán vannak itt nálam. Egy kispolcon vannak a szemeteszacskók,amik színesek. Levette az egyiket, rászóltam,hogy nem szabad. Először csak rám nézett,de amikor mondtam neki határozottan (nem kiabálva),hogy tedd vissza szépen,akkor visszatette. Később újra arra járt,nyúlt érte,majd mondta,hogy nem és eljött onnan. Nem buta gyerek,de nem is szuper okos. Olyan,mint egy jól nevelt egyéves baba.

Én ma a 6 hós babámra szóltam rá, mert nem tudtam felöltöztetni, nyűglődött, tekergett. Többször mondtam, hogy így anya nem tud felöltöztetni, aztán elengedtem a pólót és leginkább csak néztem rá mérgesen. Akkor abbahagyta és folytattam az öltöztetését.

Szerintem ha már nyúl a dolgokért, vagy oda tud már kúszni-mászni, akkor már érdemes rászólni, ha veszélyes, meg ilyenek. Már most olyan értelmesen néznek, biztos sokszor értik is, csak ugye válaszolni nem tudnak.

Nálunk megérti, hogy nem szabad, de mégis csinálja. Régebben abbahagyta, vagy lassított, ha elhoztuk nem hisztizett. Nem lett ráhagyva semmi, igyekeztünk nem elkényeztetni. Elvonszolom, nagynehezen, már elvezetgetni nem lehet:S És kezdi elölről, volt már popsira kézre csapás ez sem jött be, hiába mondtam, hogy bünti lesz rácsapok a kezedre, akkor is, csatt a praclira, rittig bőgve folytatta.

Büntetőzóna sem vált be. Lövésem sincs mit lehetne még.

És az a dühítő, hogy érti a nemszabad, bibisleszel, nematiéd, mégis, még vigyorog is hozzá. És semmivel sem tudjuk kedvét szegni. Szóval kíváncsi vagyok, mit lehetne tenni. Ha nagyon pórázra kötöm, akkor meg átmegy egy anyámasszony katonája babába, aki egyszerűen semmit sem hajlandó megtenni. Csak leül és nekiáll fejhangon sipákolni, bőgni, ha nem figyelek rá, akkor jön rángat, és még hangosabban csinálja. Volt olyan nap, amikor csak enni hagyta abba az üvöltést(végigvettem miért üvölthet, és mivel csak a tiltás maradt játékban és hiszti volt csupán nem reagáltam rá, mikor éhes lett mutatta, evett és folytatta)

Nálunk a kiságy a büntihely hiszti esetén, és olyan esetekre, amikor "elmennek neki otthonról"...

Dilizik, én szólok egyszer, kétszer, háromszor, aztán berakom a kiságyba, ahol általában még tovább túráztatja magát, de egy pár perc múlva már csak hüppög, csak olyankor megyek be hozzá, amíg visítás van, addig nem.

Aztán megkérdezem tőle, hogy tud-e normálisan viselkedni, mert a hisztizés buta dolog, ha tovább csinálja, ott hagyom, aztán újra bemegyek, ha abbahagyta.

Pár perc ám az egész, aztán lenyugszik, nyújtózik, hogy vegyem ki, ha már nincs tovább dilizés, kiveszem, és megpróbálom pár szóval elmondani, miért került a kiságyba, aztán iszik pár kortyot, és lenyugszik teljesen, és már mosolyog, meg bújik, mintha bocsánatot kérne.

Nálunk ez az egyetlen módszer, ami hatásos.

Ha épp nem itthon vagyunk, hanem játszótéren, és ott áll neki dilizni - tegnap pl. a mászókára akart felmenni, ami nagyon magas, másfél éves gyereknek még nem játék, inkább életveszély, és nem raktam fel rá - próbáltam elterelni a figyelmét, más játékhoz vinni - hinta, csúszda, stb, de csak dilizett, hogy oda-oda.

Hát megfogtam, és hazahoztam, útközben meg elmondtam neki, hogy ha nem tud rendesen viselkedni, akkor nincs játszóterezés és kész.

Ilyen dolgokkal tudom az akaratát kissé kordában tartani, mert időről időre feszegeti a határokat...

el kell terelni a figyelmét. 1 éves még kicsi ahhoz hogy megértse: ha nem hagyod abba, hazamegyünk és stb.

az enyém már szerencsére megérti, de ő már 20 hónapos.

meg kell tiltani amit nem szabad, el kell magyarázni, miért, majd lassan megérti. és el kell terelni a figyelmét. én nem vagyok híve a visíts majd megunod-nak. legalábbis ebben az életkorban nem. az enyémmel már párszor meg kell csinálni, de ő életkorilag már más kategória. és ha ott is hagyom, utána visszamegyek, általában addigra jobb belátásra tér.