Ahol megkülönböztetés van az unokák közt, ott ti szóltatok a nagyszülőknek emiatt? Mi volt a reakciójk, történt változás?

Mit értesz megkülönböztetés alatt?

Másrészt ha a nagyszülö (feltélehezhetöen szerinted hátrányos módon) különbséget tesz at unokák közt, ott mit érnél el, ha szólsz?

Emellett ha TE kezdesz ezen pattogni, AZ ÁRTHAT a gyereknek, nem az, hogy a nagyszülö nem patikamérlegen méri, kihez hányszor szólt vagy hasonló!

Söt, neked semmi jogod a nagyszülöt (át)nevelni akarni, gondolom, ha fordítva neki jutna eszébe, akkor sikítanál, hoyg beleszól az életedbe!

Nem szabad ilyen miatt szólni, plane hogy értelme sincs. Nehéz elfogadni, de az emberek nem szeretnék mindenkit ugyanúgy. Mindig van kedvenc és kevésbé kedvenc.

Szeresd a gyereked, adj meg neki mindent amit tudsz és akarsz. Ennyi.

Szólni? Szerinted akinek annyi esze van, hogy látványosan húz az egyik unokához, az van olyan intelligens, hogy meg lehessen beszélni?

Tudod, egyszerű emberek kivételeznek egy gyerekkel, azokkal aztán beszélhetsz. Értelmes embernél meg nem veszed észre, hogy ki a kedvenc.

Én is a kevésbé szeretett unokák közé tartozom.

Nem szóltak érte a szüleim (ők is mellőzve voltak), nem is tiltottak el a nagyszüleimtől, de egy idő után már nekem volt terhes a hatalmas különbség és inkább nem kerestem a nagyszüleim társaságát (mondjuk ők se az enyémet).

Pl a kedvenc unokának karácsonyi ajándékra egy sítábor járt, nekem egy lejárt szavidős csoki. Vagy a 18-ik szülinapomra nem tudtak eljönni, mert messze lakunk (városon belül 2 km), de a kedvenc unokához havonta buszoztak látogatóba 100 km-re.

A gyerekek nem hülyék, nagyon hamar észreveszik a megkülönböztetést.

Pl a lányom még csak 2 éves, de már most érzi, hogy a nagyanyja nem szereti. Nincs másik unoka (ha lesz, biztos ő lesz a kedvenc), egyszerűen csak nem olyan a gyerekem, mint amilyennek anyósom elképzelte és ezt nem tudja feldolgozni. A lányom meg simán kitér az útjából, kerül, menekül tőle.

Nálunk senki nem szólt semmit. Minek? Min változtatna?

Nagyanyám a két gyereke közül is a nagyobbat prefeálta mindig, az ő gyerekei a földre szállt angyalok, akiknek valahogy mindig több, jobb, szebb jutott, mi meg a másik, a nevünket se tudja megjegyezni a mai napig. Mindig éreztük, beszéltünk róla anyuval (az ő anyja ez a nagyi), de semmi értelme nem lett volna nyíltan beszélni róla. Egyszer anya megpróbálta, megkérdezte, hogy miért szereti jobban a tesóját a nagyi, mint őt, letagadta a nagyi az egészet, és még anya volt a szemét, hogy hogy lehet ilyet kérdezni, és majd, ha gyerekei lesznek, megérti. Hát, anya megértette, hogy soha nem tehet különbséget, és úgy is neveltek minket.

Most amúgy a nagyinak már van a testvéremtől két dédunokája, illetve az unokatesóimnak van egy macskájuk. Lehet tippelni, hova jár a nagyi látogatni minden héten. "Szegény cica, ne legyen egyedül"... (amúgy a gazdái otthonról tanulnak)