Másnak is ilyen nehéz a babakocsival közlekedés?

nem te vagy ügyetlen, valoban ez a helyzet! nem tom mennyi idős a babád de mig 1-2- pár honapos volt a babám én kenguruba raktam és azzal könnyű és kényelmes volt közlekedni. de sajnos most már 8-9kg-san nem birom orákig hosszu távon abba cipelni ugyhogy babakocsizunk

nem egyszerű de türelem kerülj vagy menj le az utra ha nem férsz el a kocsiktol aztán kész majd várnak az autosok elütni nem fognak max idegeskednek kicsit de kit érdekel (tapasztalat)

Szia! Én is ebben a cipőben járok. Néha én is vagy sírva fakadnék, vagy belerúgnék abba az autóba, ami miatt nem tudok közlekedni.

Nem vagy ügyetlen, csak sajnos ilyenek az emberek. Muszáj felvenni a fapofát és szépen megkérni őket, hogy legyenek kedvesek a babakocsi számára jelölt helyet átadni. Vagy legyenek kedvesek leszállni, hogy leszállhass. Nekem az a tapasztalatom, hogy a sofőrök többsége babakocsibarát: nem csengetnek rám, amikor épp felszállok, illetve velem már megesett, hogy a sofőr mondta be, hogy addig nem indul el, míg valaki nem segít felszállnom.

Ha menni kell valahova akkor én igyekszem elkerülni a tömeget. Vagy kocsival megyünk, mert én pl. nem fogom sétáltatni a gyerekemet a büdös belvárosban, úgyhogy ha ott van dolgunk, akkor kocsival megyünk.

Valakinél megoldás lehet az, ha kendőbe vagy kenguruba cipeli a bébit, nálunk nem vállt be egyik sem. Meg mondjuk én a piacra szoktam járni...

Szóval kitartás és nagy mosoly. Észrevetted, hogy ha valakit mosolyogva kérsz meg, akkor teljesen másképp viselkedik? Persze ezt a felparkoló autónál nem tudod megtenni...

Üdv.

Nem csak Pesten van ez így. Örülj, hogy a BKV legalább jelzi a honlapján, hogy mikor jön alacsonypadlós buzs, nálunk Pécsen még ez sincs. Azt hiszem, az egész városban van 2 db ilyen busz és kész passz, nagy ritkaság, ha az pont akkor közlekedik és arra, amikor és amerre én. Szerencsére mondjuk a régi Ikarusokhoz már nem nagyon van szerencsém, az egy óborzalom, két rohadt magas lépcsővel, és persze a leghátsó ajtónál lehet felszállni, ami eleve jóval messzebb van már a járdától. Ezekre csak azóta tudok felszállni, amióta esernyőkocsit használunk, a viszonylag könnyű, de nagy babakocsinkkal képtelen voltam felszállni rá, főleg, ha vásárlásból hazafelé mentünk és már meg is volt pakolva. És persze eszébe se jut senkinek segíteni, maximum a nyugdíjas bácsinak, vagy a szintén kisgyerekkel utazó anyukának. Ezekre az új fajta Merci buszokra nálunk viszonylag egyszerű felszállni, mert csak egyet kell emelni, de ez is csak akkor könnyű, ha nincs tömeg. Mert ha tömeg van, akkor az emberek spotot űznek belőle, hogy előttünk szálljanak fel (talán azt hiszik, akkor előbb indul el a busz), és richtig beállnak arra a helyre, arra az egyetlen helyre, ahol babakocsival el lehet férni. És általában még ők vannak megsértődve, ha megkérem őket, hogy álljanak arrébb. Leszállni megint csak külön műsorszám, mert tömegben az ajtóhoz odaférni is elég bonyolult, aztán lehajolni sem lehet hogy meg tudjam fogni a kocsit. Ha mégis lent vagyok végre, és leteszem a kocsit, akkor abban a nem túl nemes testtartásban, ahogy a fenekem az ég felé áll, százan nekem jönnek, mert azt nem bírják megvárni, amíg felegyenesedek és elindulok a kocsival, vagy legalább kikerülnének.

És ha én ez miatt morgok (mert egy év alatt eljutottam odáig, hogy szólok azoknak, akik nem veszik figyelembe, hogy én is ugyan úgy fizetek a bérletért, nekem is járna, hogy úgy tudjak közlekedni mint mások), akkor még én vagyok a paraszt, mert szerintük egy kisgyerekes anyuka miért nem inkább akkor indul el otthonról, amikor nincs forgalom. De könyörgöm, ilyen nincs. Reggel 7-kor persze csúcsforgalom van, mennek dolgozni, iskolába, oké. Mi amúgy is csak akkor kelünk reggel. De ha mondjuk 8-fél 9 tájban akarunk indulni, akkor is sokan vannak, mert van egy rakás diák, akinek vagy nincs első órája, vagy ellógja, vagy sokan csak akkor járnak dolgozni, és persze akkor indul meg a nyugdíjas roham a temetőbe (ami miért is ne, nálunk a legforgalmasabb útszakasz kellős közepén van). Ha úgy időzítek, hogy a gyerek egye még meg a tízórait itthon, és 11 felé indulunk el, akkor előfordul, hogy tényleg kevesen vannak, viszont ha nekiállok 11 után ügyeket intézni, az azt jelenti, hogy 1 óra előtt nem tudunk elindulni haza. És bizony fél 1-től már megint minden busz tele van diákokkal. Amúgy ezt nem is értem, mi mindig fél 2-kor mentünk haza, sokszor csak 2-kor. De mindegy, a lényeg az, hogy akármikor megyünk, belecsúszunk a csúcsforgalomba. Ennél később pedig nem igazán indulunk útnak, ha kettőkor indulunk, az is csúcsforgalom, és kettő után mindenki jön megy egészen eset 8-ig, ráadásul 4 óra után sötét van már. Amit még imádok, az maga az ügyintézés. Az önkormányzatnál nekünk elég sokszor meg kell fordulni, persze minden minket érintő dolog az emeleten van, lift meg minek? Pár napja pont úgy mentem oda, hogy egyik kezemben 3 szatyor, másikkal toltam a babakocsit, és meg mertem kérni a biztonsági őrt, hogy segítsen felvinni, erre azt mondta, hogy ez nem az ő dolga. Pedig nem is egyedül állt ott, ketten voltak.

Amit még nagyon kedvelek , az pl. a posta. A postán a lépcsőnél van rámpa. És bizonyos nagyon okos emberek elé szoktak állni biciklivel. Az ilyeneknek én egyszerűen nekitoltam a babakocsit, amíg még a nagyobb fajta volt, most, hogy ez a kicsi van, én magam lököm arrébb. Tudom, bunkó vagyok, de a rámpa elé odaállni nem bunkóság? Na meg a járdára felálló autók... Hát bevallom, volt már, amelyikbe belerúgtam. Be is horpadt... Na meg megszólalt a riasztó, erre a gazdája aggódva szaladt elő az irodaházból, én meg mondtam neki, hogy "jaj bocsánat, de véletlenül nekimentem, mert nem igazán férek itt el a babakocsival" Pattogott egy darabig, hogy fizessem ki a kárát, mondom jó, hát akkor hívjunk csak rendőrt, na rögtön csönd lett. És akkor még nem beszéltem az alattomos járdaszegélyekről, a minősíthetetlen járdákról (nálunk van egy 100 méter hosszú szakasz, amit járdának csúfolnak, igazából kavics és gödrök, a másik oldalon nem lehet közlekedni, és mire azon átjutok, addigra szegény gyereket teljesen összerázom és már volt olyan babakocsink, aminek ott esett ki a kereke), az egész járdát elfoglaló táblákról, meg még rengeteg dologról, amivel nem kis bosszúságot okoznak a babakocsival közlekedőknek. És akkor mit szóljanak a kerekesszékesek? Mert mi még ha nyögve is, de felemeljük a babakocsit, és átmegyünk az akadályon, de aki tolószékhez van kötve, az ezt nem tudja megtenni.

tikki