Elneveznétek a gyereketeket egy szeretett személyről, aki tragikus körülmények között, fiatalon halt meg?

Ha rossz történt vele, akkor nem adnám bármennyire is szerettem. Pl. öngyilkos lett, akkor ha nem is tudatosan, de ott lenne a hátsó gondolataimban, hogy nehogy megismétlődjön.

Ha 100 évig élt és boldog volt, én is szerettem és tetszik a neve, akkor adnám. Vegülis csupa jó dolgot tudok a névhez társítani.

Nekem középsuliban volt egy fiú osztálytarsam. Imádtam, mintha bátyám lett volna. Középsuli után is tartott a "kapcsolatunk". Igaz őt pestre szólította a suli, majd a munka, én maradtam vidéken, de minden héten, max 2héten ha csak egy kávéra, de összefutottunk.

24évesen egy motorbalesetben meghalt. Egy részeg sofőr leszorította az útról, esélye nem volt túlelni. A temetésén megfogadtam, ha fiam lesz, rola fogom elnevezni.

Másfél éves a fiam, a második nevét "tőle kapta"

Én is a nagymamámról kaptam a nevem, anyukám gyerek volt még, mikor meghalt. Nekem nincs vele bajom, meg már így 30 év alatt inkább a sajátomnak érzem. Mondjuk a másik nevemet használom.

A terhesség alatt meghalt egy nagyon közeli barátom. De nem neveztem volna el róla a gyerekemet. Nem akarok minden nap elszomorodni, ha a gyerekemre nézek.