1 éves a kislányom, és ha nem tetszik neki valami, akkor mindjárt ütni kezd! Konkrétan, ha rászólok v. miért akkor mindjárt felém üt. Mit csináljak, hogyan szoktassam le róla!?

Kedves Kérdező!

Amennyiben úgy találod, hogy a pici életében nem történt semmi "olyan" negatív dolog, ami indokolná a viselkedését, abban az esetben egy lehetőséged maradt sztem. Kifogyhatatlan türelemmel és mindig következetes viselkedéssel pár nap alatt ezen tudsz változtatni. Annak ellenére, hogy még nagyon kicsi és belehasad majd a szíved ha "bekeményítesz"... Tehát ha elkezd megint rumlizni, magyarázd el neki nyugodt hangnemben, hogy ha nem hagyja abba, akkor ez és ez lesz a következménye. Pl. berakod a járókába, és ott hagyod 1 percig. Addig nem szólsz hozzá, nem nézel rá. (illetve igen, de ő ne tudja) Ha letelt az egy perc, odamész, ismét elmagyarázod neki, hogy miért van ott és hogy ezután ez mindig így lesz, ha helytelenül viselkedik. Mondd el neki, hogy bocsánatot kell kérnie, mielőtt kiveszed. Egy évesen ez max. egy ölelés lehet talán. Biztos vagyok benne, hogy az első próbálkozásod alkalmával a gyerek még dühösebb lesz. Sztem kelleni fog neki legalább 2 óra hossza, mire megnyugszik és elfogadja, hogy Te vagy a "főnök". Addig viszon égtelen cirkuszra számíts. Egyet ne felejts el: csak akkor érsz el eredményt, ha következetes vagy és nyugodt. És amikor a szíved már sajog és lelkiismeret furdalásod van, gondolj arra, hogy ezt érte teszed. Mert ha a jövőben tudod őt kezelni, akkor nem kell a gyereknek elviselnie egy idegileg lereccsent anyukát, ráadásul esélyt sem adsz neki, hogy a fejedre nőljön. Tehát mindig megtudod őt védeni, mert HALLGAT RÁD. NNNNa, ezt kell elérni. Sok kitartást, türelmet kívánok:)Az én lányom most múlt 8 éves. És kérlek ne akadj ki a hasonlaton, dehát tulajdonképpen egy gyerek a fegyelmezés szempontjából kissé hasonlít a kutyákra. Az is van nekünk, négy. A kutyával amíg nem rendezed az erőviszonyokat, addig folyamatosan próbálgatja a határait és a Te határaidat. Amint rendet raksz a fejében, onnantól akár póráz nélkül is kiviheted sétálni a legnagyobb tömegben is, mert HALLGAT RÁD:)

Dr Ranschburg Jenő válasza egy hasonló problémával kapcsolatban:

Kedves Tanár Úr!

Nagy tisztelőjeként engedjen meg egy számomra fontos kérdést. Egy 3.5 és egy majdnem 1 éves fiúcska szerencsés és boldog anyukája vagyok. A kérdésem a nagyobbik fiammal kapcsolatos. Alex boldog, kiegyensúlyozott, csintalan kisfiú, az a típus, akire azt mondják „még a szeme sem áll jól”. Korát meghazudtolóan intelligens, gyönyörűen, választékosan beszél 2 nyelven, barátságos, félelmetesen sok energiával rendelkezik. Rengeteg szeretet van benne, mégis kicsi kora (1.5-2 év) óta az agresszivitás erősen felfedezhető a viselkedésében. Eleinte rám és a nagymamákra emelte a kezét, a kistestvére nyakát rendszeresen szorongatja (így fejezi ki a szeretetét), a mai napig kezet emel rám a legbékésebb, legszerteteljesebb pillanatokban is (meseolvasás közben majd beverte az orromat)és az óvodában is kiveszi mások kezéből a játékokat és rendszeresen megüt kisebbeket, nagyobbakat. Nem értem viselkedését mert én nagyon szeretgetős, puszilgatós anyuka vagyok, kisfiamat rengeteget szeretgetem, tőlünk nem láthatja ezt a viselkedést. Tanácstalan vagyok mi a helyes út, már észrevettem magam, hogy kezdem „rosszfiúnak” látni és láttatni őt. Nagyon kíváncsi lennék mit tanácsolt.

Ezer köszönettel,

K. Adrienn

Kedves Adrienn!

Ne engedjen a felszínes jegyek „csábításának”, és semmiképpen se lássa „rossz gyereknek” a kisfiát. Életük első éveiben a gyerekek még nem nagyon tesznek különbséget az én és a másik között, képtelenek tekintetbe venni mások érzéseit, érdekeit. Így azután viselkedésük gyakran „agresszív” (pl. kitépik a másik kezéből a játékot), anélkül, hogy valóban – a személyiség szintjén – agresszívak lennének. Mindezt tetézi, hogy érzéseik is differenciálatlanok, a nagy „gomolyagban” nehezen válik szét az indulat, a szeretet, a düh, a harag és a többi érzés. Így azután – mint ezt levelében is említi – gyakran előfordul, hogy kitörő pozitív érzéseiket (szeretetüket) agresszív viselkedés kíséri. Mindez átmeneti állapot. Segítsen kisfiának abban – hiszen intelligens, gazdag szókincsű gyerekről van szó – hogy érzéseit minél pontosabban megfogalmazza, és ezekhez lehetőleg megfelelő viselkedésformákat kapcsoljon. Az óvodában pedig rendszeresen tapasztalja majd, hogy az egocentrikus viselkedés nem vezet sikerekhez a kortárscsoportban. Meglátja, néhány hónap alatt „lekopnak” ezek az az óvodáskor előtti időszakra jellemző viselkedésjegyek.