Hogyan szoktattátok össze babátokat a kutyátokkal?

Nekem egy tacsi-foxi keverékem van. Ő is mindig feljött az ágyba, pici kora óta, hát őt se lehetett leszoktatni erről. De amikor a kórházból hazajöttünk, nem volt szabad a baba szobájába bemennie az első két hétben. Persze amikor megérkeztünk, megmutattuk neki a babát, megszagolhatta, de igazából egyáltalán nem érdekelte, szerintem nem is tudta, hogy az egy pici ember, csak annyi jött le neki, hogy hoztunk valamit ami néha furcsa hangot ad és olyankor felvesszük és járkálunk vele. A kutyának akkor lett érdekes a baba, amikor elkezdett bébiételt enni, mert egy nagy zabagép a kutyám és állandóan lesben állt, hogy ő kap-e a maradékból :) Emlékszem, egyszer etettem a kisfiamat, de hordozóban volt, nem etetőszékben még, a földön ültünk. Tiszta maszat volt a szája, én meg valamiért hátranéztem, erre a kutya odament és lenyalta az egész arcát :) Na mondom jól összehaverkodtak, de a fiamnak tetszett a dolog, úgy vigyorgott :D Nálunk ez a rácsos dolog nem jött be, mert a fiam sose játszott ilyen pici korban csak úgy egyedül a szobában, csak ott, ahol én is voltam, de a kutya tök ugyan ez, az is mindig ott van, ahol én (amikor szültem, utána mondtam is két nap múlva a nővérkéknek, hogy mennék már haza, mert a másik gyerek már biztos nagyon vár :)), szóval ők sose voltak elkülönítve, csak figyeltem rájuk, hogy ne legyen baj. De érdekes, az én kutyám nagyon ugatós, ezért sokan félnek tőle, de még sose bántott senkit, a kisfiamra még csak ránézni sem mer úgy, hogy az ijesztő legyen. Most egy éves a fiam, most kezdett el járni. De az az igazság, hogy a kutyám ugyan szereti, de tart is tőle. Minden kisgyerektől fél, mert hogy olyan furcsán járnak gondolom, de a többit meg is ugatja, a fiamnak csak kitér az útjából, de ha éppen hazajövünk, akkor neki is örül, körbeszagolja, megnyalja, stb. De tőle amúgy már akkor is félt kicsit, amikor mászni kezdett, mert gyakran belekapaszkodott a szőrébe.

Szerintem ne akard őket elszeparálni, csak persze amíg kicsi a babád, addig a kutya ne tudja nyalogatni meg ilyesmi. De amikor már ki lehet tenni játszószőnyegre, akkor hadd menjen csak oda a kutya ha kedve van és hadd szaglássza meg, persze nagyon figyelj rájuk, ne tudja megnyalni az arcát, száját, kezét, de szimatolnia szabad. Nálunk sokáig a kutya jelezte, ha bekakilt a picur, ő sokkal hamarabb érezte, és szinte rátapasztotta az orrát a fiam fenekére és úgy szimatolt, hogy szinte már röfögött :D

Szia!

Nekünk 3 shar-pei kutyusunk van a baba mellett. Kislányom most 9,5 hós, soha nem volt problémánk a kutyákkal, első pillanattól elfogadták és soha nem zavarta Őket a gyereksírás :) Sőt, ha jövünk haza valahonnan, az első dolguk megnézni, hogy hazahoztam-e a babát is. Lányom részéről hatalmas a szerelem a kutyák iránt, ha a kutyiknak "sok a gyerek" inkább kimennek kicsit a kertbe :) Soha nem bántanák Petrát, szoktam csinálni, hogy elbújok és figyelem mit csinálnak, de ugyanúgy viselkednek a gyerekkel, mintha ott lennék. A legédesebb, amit hosszú percekig képesek művelni, hogy a kutya fekszik a kanapén, Petra meg vizsgálja az arcát. Szálanként megnézi a bajszát, hogy stabilan oda van-e "ragasztva", meg persze a hatalmas bőre is érdekes játék, hogy meddig nyúlik :))) A kutya eközben édesdeden alszik és meg se rezdül :) Kislányom első szava természetesen "kutya" volt :))) Etetés közben persze az összes kutty ott van a gyerek körül, aki jólelkűen osztogatná szét a hamiját közöttük :)

Egyszóval, nekem nem igazán kellett szoktatnom a kutyákat a gyerekhez, első perctől természetes volt nekik az új helyzet.