Visszajelzést szeretnék. Változhatnak még az érzéseim a gyermekvállalással kapcsolatban?

szia, hát nálunk ugyanez van. én nem vagyok egy türelmes valaki. lobbanékony vagyok. a kislányom ami türelmet és önzetlenséget kihoz belőlem, az valami csoda. én úgy fogom fel: kihívás, aminek az ő érdekében meg kell felelnem. most 20 hónapos lesz, dackorszak tombol, az eleje meg olyan volt mint amit te is írtál.

sztem várj pár évet, változhatnak az érzéseid. és tudod, gyakran a 2. baba ellentéte az elsőnek. :)

én amúgy szeretnék még, de a férjem nem akarja. :((((

"az a baj" hogy amikor az ember gyereket szeretne ezeket nem mondják el...még nem tudja hogy mi vár rá... az álmatlan éjszakák tömege vagy hogy a gyerek visit ha egész héten át 40C van kinnt vagy ahogy májusban 12C volt... és nem lehet lekötni egész nap szórakoztatni mert van más dolgod is... mondjuk ezt meg az apák nem értik meg.

találd meg a lehetőséget hogy kiengedhess kicsit inkább fektesd le egy órával elöbb a gyereket hogy együtt lehessetek v. hogy olyat csinálhass amit szeretsz pl. köthess himezz v. bármi.

tényleg durva főleg akinek nincs hova leadni a gyereket ha kész van idegileg...

nem itéllek el de már én is felkötöttem volna magam ha nem lenne anyósom mert akkor nem lenne egy hétvégénk se kettesben a férjemmel.

mintha én írtam volna ezeket a sorokat... nem vagy egyedül ezzel ne félj! :) én is úgy képzeltem,hogy (ha lenne rá anyagi keret) egy focicsapatnyi gyereket szeretnék otthon nevelni, elképzeltem, ahogy rajzolgatunk, gyurmázunk, mindenre tanítgatom majd őket, minden nap frissen főtt vacsival, gyertyával várom a férjem haza, hiszen NEM dolgozom, egész nap otthon leszek, de szuper lesz!! na persze... ehhez képest az első évben olyan voltam, mint egy depressziós pszichopata, sokszor sírtam, utáltam magam és azt hogy nincs elég türelmem a kicsihez, aki szintén nem könnyű eset... csak aludni akartam, és úgy kimenni wc-re hogy közben senki se üvöltsön teli torokból a nappaliból...

Én most kezdek jobban lenni, most hogy már "csak" 1-2 alkalommal kel fel éjjel, és én is egyre többet szabadulok ki. Nagyszülők szerencsére sokat segítenek, ha neked van rá lehetőséged, használd őket! Lelkiismeret furdalás nélkül passzold le a babád, ti meg menjetek el valahová, ennyi mindenkinek jár.

Én bízom benne,hogy pár év múlva már újra vágyni fogok babára, amikor már nem leszek ennyire fáradt... ez nem maradhat így. Szerintem te is csak egyszerűen ki vagy merülve, ami teljesen normális. És nem tarthat örökké :)