Van más is rajtam kívül,aki úgy gondolja,hogy nem kell mindennek a gyerek körül forognia?

Ha a te gyereked is 15x ébred másfél évesen akkor valószínűleg egy idő után lexartad volna a cumit, meg a zenélő forgót, sőt az ablakon is kilógattad volna, mert ha azt felhúzod is csak ki kell másznod az ágyból egy éjjel 15x és biztos nem egy csinos,kisimult fejű anyuka lettél volna.És nem.Nem tudom megtiltani a gyereknek, hogy ennyiszer felébredjen.Persze hagyhatom hetekig üvölteni a gyerekszobába, hagyhatom, hogy megszokja hiába kiabál mert lexarom mit csinál éjjel.De ehhez kinek van szíve?

Ettől függetlenül sok mindennel egyet értek abból amit leírtál.

4.vagyok

Mozgásfejlődés+ fogzás 6.hónaptól ez a menetrend.Vittük kivizsgálásra,semmi baj vele.Napközben mosolygós,jókedvű,kiegyensúlyozott baba.30 percnél többet napközben sem aludt egész addig míg át nem állt az 1 alvásra.Mozgásfejlődése átlagnál gyorsabb volt.9 hónaposan már járt.Bíztatnak, ha beindul a beszéde utána már majd jobb lesz.:)Tápszercsere is volt pár, nem hatott nála.Ilyen.Ezt nem én mondom, hanem orvosok.

De nem ülök egész nap a nyakán.Ha elvan magában hagyom játszani, ha főzők kipakol a konyhaszekrény alsóbb részeiről,direkt olyan dolgok vannak ott amik neki valók.Segít a szennyes bepakolásába,teregetésnél.Szóval az élet nem áll meg csak nem én vagyok a legkipihentebb nő a faluba:D

Ettől függetlenül a férjemmel nem változott a kapcsolatunk, nyilván egy kialvatlan anya nem a legüdébb és azt se mondom, hogy mindig roppant érdeklődő vagyok, de ő is tudja hogy most ez van.Nem rajtam múlik, a gyerek meg nem tehet róla.

Igazad van meg nem is. En sem voltam a kezdetektől az a fajta aki folyamat a gyereken lóg. Igen is meg kellett tanulnia, hogy nekem is van dolgom, kell haladnom mással is. Ahogy egyre nagyobb lett úgy vontam be a dolgokba.

Ellenben vitába szállnék azzal a dologgal, hogy a gyerek nem "dönt" ami így valóságban nem igaz és még is.

Vannak babák akik jobban igénylik a közelséget, a bizzonság érzetet, míg mások kevésbé.

Nekem hatalmas kritérium volt, hogy soha nem aludhat köztünk egyik sem.

No 18 hónapos korig az első gyönyörűen aludt egyedül putyulgatás nélkül. Aztán költöztünk és annyira duva szeparációs szorongása lett, hogy konkrétan a szomszédok azt hitték éjjel verem a gyereket.. 1 hónapig ment ez minden éjjel. Sikitva örjöngve kelt, 40x amint sikerült vissza altatni már sikitott. 1 hónapig bírtam. Teljesen kimerültem,férjem külföldön.. Magam mellé vettem onnan újra átaludta az éjszakát..

Azóval igen. Ahány gyerek annyi félék. Van a gyereknek egy alap habitusa, működése és vagy Te aki x dologra szoktatja. A 2 nem mindig kompatibilis egymással.

Nekem a nagyobbik szépen aludt, az ágyában, ha ébredt, nyöszörgött, peluscsere, szopi, elaludt, vissza az ágyába. 3 hósan elmúlt a délutáni hasfájása, és már átaludta az éjszakát este 7-től, reggel 7-ig. Kivéve néhány lázongós fogzást. És délután is sokáig 2-3 órát aludt. Másfél évesen magát szoktatta le. Nagyon büszke voltam.

A kicsi nem volt hasfájós, a fogzást sem mutatta, de fixen 2 óránként ordítva kelt, így a harmadik hónapban köztünk kötött ki, mert beállt a derekam is. Két évesen én beszéltem le a ciciről, ment saját ágyba, de még 3-4 éves koráig 2-4 x kelt, átjött, kitúrt, én mentem az övébe... így kergetőztünk. Ő másfél évesen már napközben sem volt hajlandó aludni. Ja és mindkettő mellett dolgoztam itthonról már párhónapos koruktól, 2 évesen bölcsisek lettek, úgyhogy nem forgott körülöttük a világ. A férjemtől viszont csak az ívet kaptam, hogy én rontottam el mindent és ő milyen fáradt... Szuper időszak volt.