Anyukák, hogy volt a baba születése után? Milyen lett a kapcsolatotok a gyermeketekkel?

szia, nincs köze sztem! ilyen típus. én természetes úton szültem, ügyeletesnél, de rendesek voltak, és nem is volt gond, rámtették a babámat, a szoptatás nem sikerült, mert a hülye (bocs) csecsemős közölte, hogy egyből bimbóvédővel szoptassak, mert olyan a mellbimbóm, hogy olyannal nem lehet. na szerencsétlenkedtünk vele, az első nem is iskerült aszülőszobán, aztán amikor elhajítottam, akkor kiderült, hogy dehogynem lehet. :) azóta is szopik, pedig már 19 hónapos is elmúlt. ő is nagyon anyás, csüngőmaki a mai napig. de én ennek már örülök, az elején nagyon nehéz volt, de olyan édes, amikor úgy alszik el , hogy felémfordul és átöleli a nyakamat. :))

mi már nem alszunk együtt, mert már nem ébred, csak hajnalban fekszem mellé, mert akkor m,ég egyzser felébred, és cicit kér, aztán visszaalszik.

szóval nyugi, nem ezért van! az enyém pl. amikor jön a fog,a , akkor extra nyűgös szegény, nagyon megviseli, van olyan baba, aki meg meg se érzi. ez is egyéni hajlam kérdése. ha nyűgös, és rád vágyik, akkor add meg neki nyugodtan, azzal nem fogod elrontani. úgyis meg lehet különböztetni ha nyűgös vagy pedig sima hiszti.

Szia, nekem rögtön a hasamra tették és ott pihegett 2-3 percig melegen-csúszósan. Nagyon-nagyon jó érzés volt. Aztán elvitték átöltöztetni és hozták vissza rögtön, majd 2 órát együtt lehettünk a szülőszobán, akkor cicire tettem. Ezzel nem a szívedet akarom fájdítani, csak azt akarom elmondani, hogy most 5 hónapos a fiam és néha dunsztom nincs, mit szeretne. Szerintem néha neki sincs fogalma arról, hogy mi baja van, simán nyűgös, fáradt, vagy olyan az idő.

Kiságyban alszik, természetesen sokat foglalkozom vele. Szerintem nem számít ez annyira. Meghitt pillanat, de nem hiszem, hogy ez az egy momentum meghatározna bármit is a továbbiakban.

Remélem nem baj, hogy nem negatív példa:

Én úgy érzem együtt szenvedtük meg a szülés/születés csodáját, és akkor is jól működtünk együtt! Én csendben vajúdtam, és ő rá pár percre, hogy világra hoztam, vissza is aludt! Nyugodtak voltak a gyermekágyi hetek is. A szoptatás az első hónapban nagyon fájt, de ő is és én is mindent megtett, hogy bőven legyen teje. Most 14,5 hós és a hőségben csak a cicit fogadja el a víz mellett. Most is nyugodt, érdeklődő és kiegyensúlyozott baba! Imádtam várandósnak lenni, sokat nevettem, imádtam szülni, imádtam, ahogy szopikázik. Rajongok érte! Emlékszem mikor megszületett, az első 3 órában csak csodáltam!

"de van hogy nem tudom miért sír,miért nyügös és mit csináljak vele, talán a történtek miatt?"

Ha nem igazán érdekel miért kérdezed! Bocsi, én erre válaszoltam (első vagyok)

"de most útólag visszagondolva bánt hogy így történt és azon elmélkedem hogy hatással van/lesz-e ez a kapcsolatomra a kislányomma..."

Most nem értem mit akarsz tulajdonképpen, ha nem neked tetsző válasz jön akkor azt mondod, hogy nem ez érdekel!?

Szülés után azonnal mellre tették, de csak másnap reggel vehettem kézbe, mert rosszul lettem és vért kaptam, megfigyelésre a szülőszobán tartottak. Aztán nem szoptathattam, mert véres lett az előtejem. Aztán nagyon besárgult és inkubátorba került, ahol üvegből teáztatták és cumizavaros lett. Végül egyáltalán nem sikerült szoptatni, fejem és üvegből kapja.

A kapcsolatunk mégis kiváló. :-) Én is együtt aludtam vele sokáig, és mei taiban hordozom.

Ne aggódj, nem a szülés körülményei a fontosak, hanem az, ahogy azóta bánsz a kisbabáddal. Neked egy nyűgösebb babát "dobott a gép", de biztosan nem azért, mert nem tehetted azonnal a melledre,

Szia!

Ezt csak a te lelki világod érzi így a baba hidd el nem ezért fog szeretni vagy nem szeretni!

Ez komoly.Én mikor a 32hétnél ,tudtam meg mindig nem fordult be és egyre nagyobb lett az esély,hogy császáros leszek,lelki beteg lettem szó szerint.A műtét napján annyira hozták bemikor varrtak össze,hogy egy puszit adjak neki-csak a fotók alapján ismertem meg a pár perces babámat.Utána behozták a szobába a csecsemős karjában megmutatta,meg sem foghattam,majd közölték este még egy puszira láthatom.Este kb 3percre behozták egy puszira,majd elsírtam magamat,akkor ment ki az érzéstelenítő de ha akartam volna is képtelen lettem volna ellátni őt.

Másnap ahogy fel bírtam állni és rendbe raktam magamat kihoztam és azóta egy napot nem voltunk külön.Most 2éves volt.Máig fájt,hogy ez történt de nem tehettem róla és csak sodródtam az eseményekkel és belátva a műtét után nem tudtam volna ellátni,örültem,hogy élek és nagyon fájt,hogy nem megszoptatni még megfogni sem engedték csak vagy 15órára rá...most nagyon anyás a fiam ..sőt első perctől kezdve és csak én értettem meg,bár tény,hogy igaza van a suttogó könyvnek,hogy többféle sírás van és megismertem őket.Tudtam mikor éhes mikor pelusos stb..és nagyon kevés gond volt emiatt-volt más...

szval ezen már tök felesleges forogni ,úgy alakult ahogy ,próbáld meg ezt nem kivetíteni a kapcsolatotokra,mert hidd el a babának te vagy az isten és csak te vagy neki,és ezzel foglalkozz!!2éves és egy 36hetes pocaklakó mamája