Mikor lesz könnyebb a tipikus "többemberes" babával?

2 és fél éves. Egyenlőre csak nehezebb. Mostmár nem csak hogy nem játszik el egyedül (ő nem rajzol, nekünk kell rajzolni amit mond, nem épít, csak megmondja hova tegyük a kockát, stb.), de még dacoskodik is hozzá. Nem akar öltözni, nem akar fogat mosni, nem akar enni, stb.

Én sem tudom mikor lesz könnyebb, de abban reménykedek, majd ha oviba megy, akkor elkezd kicsit önállósodni.

2,5 éves a fiam. Vannak jobb és vannak rosszabb napjai. Új szinten tombol nála a dackorszak, a mindenen, mindig, csak azért is visítva bőgök szinten, amitől minden idegszálam elpattan. Valószínű pont ezért csinálja.

Ő nagyon önálló típus, ami sokmindenben segítség, de sokszor átok is.

Én úgy gondolom “jobb” sosem lesz, csak másabb, másban “problémás”. Rég elfogadtam ezt a dolgot és próbálok magamon igazítani, hogy jobban tudjam kezelni a dolgait, mert olyankor ő is stabilabb.

Az én fiam másfél éves és egyre csak nehezebb vele. Amiben könnyebb viszont az az hogy egyre jobban megérteti magát, ez sokat segít. Nincs már az a rengeteg sírás mint mikor baba volt, cserébe viszont sokkal tudatosabb.

Ő az első fél évet lényegében rajtam töltötte, mert csak így volt nyugodt. Pár percnél tovább sosem volt el egyedül. Egy mosogatás is kihívás, főzni csak úgy tudok ha az apja is itthon van.

Ha felnő és elköltözik 😁

Már ha nem nyafi-nyafi szinten az (=csak a szülő hisztizik mert nem bír a teljesen átlagos gyerekkel).

Figyelemzavar, szenzoros integrációs zavar, adhd, autizmus... ezek többemberesek.

5 éves múlt. Egyelőre nincs javuló tendencia. Már nem is számítok rá, hisz hamarosan úgyis jön a kiskamaszkor meg a többi. Okos, szóval lesz baj...

Viszont az említett állapotoknak utánanéznék. Lehet, hogy csak egy kis idegrendszeri éretlenség. Az enyémről először azt hittük, hogy mert hypotón, és nem úgy alakult a mozgásfejlődése, biztos erre vezethető vissza... Aztán jött a szenzoros integrációs zavar. Végül kiderült, hogy aspergeri típusú autizmus.

Első vagyok. Mi pont a karantén előtt vizsgáltattuk ki a kislányt. Szerintük semmi baja nincs, csak erős, domináns a személyisége.

Erre a nagyszülők is rá tettek egy lapáttal. Akaratos, mint az apja. Erőszakos, mint az anyja volt.

Na hát most mit lehet mondani. 2 ilyen erős személyiségű szülőből, nem lesz nyugodt gyerek... Az apjával a vitáink is így szoktak zajlani.

-Mert azt mondtam.

-Oké, én meg azt mondom, hogy...

És itt vége is a vitának, mert úgyis tudjuk, hogy nem tudjuk meggyőzni a másikat.

Ettől függetlenül, nekünk már pocakban a kistesó, szóval vagy mazochisták vagyunk, vagy valamivel azért tényleg könnyebb lett a 2 és fél év alatt. De én inkább azt mondanám, hogy alkalmazkodtunk, felfejlődtünk a helyzethez. De ne aggódj, az első másfél évben énis azt mondtam, hogy soha többet nem szülök gyereket.

Plussz a nagyszülő nyomás is nagy volt. Nekem nem volt tesóm. Anyám mindig mondta, hogy legyen tesója, velem is könnyebb lett volna, ha egy tesóval is tudok veszekedni, nem csak velük.

Férjemnek van egy huga. Anyósom: legyen tesója, neki is tök jó volt, mikor már nem csak az ő idegeire mentek, hanem egymáséira is.

Ők már egyszer ezt végig csinálták velünk, csak tudják, mit beszélnek.

Férjem irigyelt amiért egyke vagyok, én irigyeltem amiért neki van tesója.

Szóval, lesz tesója, de a harmadik gyerek kizárva. 2 ilyen gyerekkel még talán valahogy elbírunk, de a harmadiknál tuti diliházban kötnénk ki.