En rontottam el az elsonel a sok parazassal?
Az elso gyerekemnel mindent tokeletesen akartam csinalni, kikeszultem a sirasatol, hordoztam ejjel-nappal, ha sirt, mar rohantam, osszevesztem a csaladdal, akik a regi ajanlasokat szajkoztak. Keson kezdtem hozzataplalni, kevesebbet vittem ahhoz a nagyszulohoz a gyereket, akinel azt lattam, hogy kicsit leptette 5 honapos koraban, vagy az oleben nagyobb szogben ultette, minden nyikkra ugrottam, mikor ferjem probalta altatni hintaban, 10 percig birtam hallgatni a sirast, majd kivettem a gyereket, es elvittem. Kozben ki voltam keszulve az ejszakai ebredesek miatt.
A masodikkal megfogadtam, hogy ez nem lesz, de o mar a hasamban is mas volt, sokkal kevesebbet mozgott, mint a nagy, sokkal turelmesebb, tovabb tud varni, halkabban sir, ha epp nem tudok menni hozza, elvan a babakocsiban, jokat alszik benne, csak akkor hordozom, mikor en szeretnem, mert alszik nappal a babakocsiban, es a hintaban. A nagyszulok otleteit jobban elfogadom, meghallgatom, nem akadok ra ki, sokszor meg en kerdezem meg oket, szolok, hogy hogyan tartsak, de nem akarszt ki, ha egy kis idore nem szandekosan mashogy csinaljak, nem ugrok azonnal minden nyikkra (a nagy miatt sokszor nem is tudok).
A nagynal nagy kihivas a turelem, konnyen kiborul, ha ehes, almos, vagy nem ugy megy valami, ahogy o akarja. Azon gondolkoztam, hogy vajon a ket gyerek ennyire mas, vagy en tehetek rola, mert mashogy reagalok?
válasza: válasza:
válasza:Nehéz megmondani. Én a "régi elvek" szerint gondoltam nevelni a babát, nem paráztam, de olyan többemberes baba lett, hogy csak a kötődő nevelés müködött nála.
A neonatológus utólag elmesélte, hogy minden baba aludni szokott születés után, de az enyém 16 órát csak sírt (csak másnap vehettem magamhoz). Mindig is ilyen volt és a mai napig ilyen, ha kell a rosszullétig sírja magát, márványozott bőrűre de nem hagyja abba soha.
Ettől én azért még terelgettem, most 14 hóbapos, 1-2 hónapja vannak ilyen látványosan manipulatív sírásai, azokra sose ugrok, és azt abba is hagyja, de az teljesen más, mint az a totális pánik, amivel babaként sírt.
A terhesség is számít, a többedik babánál vsz nyugodtabb az ember, ha gyeden van, akkor a munkába rohanás sincs, ezek mind befolyásolják.
válasza: válasza: válasza:Nehéz állást foglalnom, mert egy gyerekem van aki szinte sosem sír, hanem beszélget. Már egy hetes kora óta gugyogve hív, kiabál, de nem sír. Csak ha nagyon éhes vagy valami faj neki. Ilyen formán nem voltam rákényszerítve, hogy felkapkodjam.
A másik részét szerintem “elrontottad” ha lehet ezt a szót használni. Nyilván nem. Inkább eltúloztad. Semmi baja nem lesz, ha valaki nagyobb szögben ülteti néha, főleg nem indokolja, hogy ritkábban vidd oda a babát. Inkább meg kell mutatni hogy kell jobban.
Ami viszont az en szemembe vörös posztó és sok friss anyuka megcsinálja (en is megtenném csak tudatosan leállítom magam), hogy nem hagyjuk apát kibontakozni. Soha nem veszem el tőle a gyereket. Max mondom neki, hogy azt így nem szereti próbálja meg amúgy stb. Ha kivonod apát, előbb-utóbb magadra maradsz minden feladattal és ő úgy fogja érezni magat, hogy nem ért a babahoz. Pedig mi is csak azért tudjuk mert mi is megcsináltunk valamit rosszul aztan rájöttünk hogy kell jól.
Amúgy a gyerekek valószínű alapvetően különböznek nem a túlféltés miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!