Hogy viseli/viselte a kétéves gyereketek, ha nem látott titeket (elsősorban az anyákra gondolok) 3-4 napig? Fel lehet erre készíteni?

Van 3 testvérem, egyáltalán nem emlékszem arra hogy anyu volt-e távol tőlünk. 3 nap egyáltalán nem “traumatikus”.

Amúgy mennyi idős? A fiam 3 évesen is elvan máshol nélkülem, de mi így is “neveltük”, azaz sose voltam az a félős fajta, mindig mentünk valahova születése óta, aludt másnál nélkülünk stb.

Ugyanebben vagyok én is. Aggódtam egyébként is, de most méginkább és nem csak a fiam miatt, de jelen helyzetben nem igazán van kedvem napokig a kórházban tengődni, kvázi egészségesen. A videótelefon nekem is az egyetlen ötletem és valószínűleg az egyetlen megoldás is az otthonszülésen kívül.

Azon nem aggódom, hogy itthon az apjával meglesznek-e. Szerintem ilyenkor pont az a jó, ha minnél kevesebb dolog változik és élheti a “szürke hétköznapokat”. Legalább is az én fiamat jobban megborítaná, ha az apja elrángatná ide-oda. Az alvások, altatások, anyahiányos pillanatok problémásabbak, ismerve őt.

Attól is tartok igen, hogy nehogy a “kistesó” rovására írja ezt az egészet. Közben meg vhol azt érzem csak én vagyok bizonytalan és sokkal jobban kellene bíznom a gyerekemben és magamban.

Persze utolso, meg is fozott magara... 😅

Amugy ahogy irod kerdezo, ugy jo lesz, nem lesz traumaban!

A nagyfiam másfél éves múlt, amikor be kellett vonulnom a terhespatológiára - szüléssel együtt hat hétig voltam távol. Nem igazán hatotta meg, elvolt a családi napköziben, apjával, nagymamájával.

Ha TE nem kerítesz nagy feneket neki - pl. zokokva búcsúzós, teátrális nagyjelenet - akkor sokkal kevésbé fogja fel, hogy bármi nem megszokott történik. Pár nap az semmi.

1,5 éves volt, mikor születtek a tesoi 5 hetig alig találkoztunk (talán háromszor) én ezerszer nehezebben viseltem, mint ő.

Miután hazamentunk, azért egy darabig haragudott rám...