A szeparációs szorongás idôszakát hogy lehet lerövidíteni? 😕

Azt olvastam, azzal segítesz a legtöbbet, ha azonnal ugrasz, mikor szüksége van rád. A lányom kezdetektől külön szobában aludt, 9 hós volt,, mikor tetőzött a szepa. 2 hétig velünk aludt, aztán minden ment a megszokott mederben tovább. A fiamat nem kellett magunk közé venni, elég volt ha kicsit ringattam, vagy cicit adtam neki.

A szeparációs szorongás az anyától való leválás félelme, akkor lép fel egy kisbaba életében, amikor rájön, hogy anyu egy önálló lény, aki akkor is létezik, amikor ő nem látja. Ilyenkor a gyerekek sírnak, visitanak, mennek, másznak az anyuk után mindenen átküzdve magukat. Addig sírnak, amig anyu fel nem veszi őket, de amikor felveszi őket, akkor egy másodperc alatt megnyugodnak.

Ha mindig sokat kelt, akkor nem a szeparációs miatt kel, hanem egyszerűen idegrendszerileg nem érett. A szorongás egyébként szintén élettani, 8 hó körül a legdurvább, de egy-másfél évesen lehet egy második felvonása. Kelni viszont jóval tovább kelhet akkor is, ha már bőven nem anyás annyira, hogy ki sem mehetsz a szobából. Ha a foga miatt ébred még gyakrabban, akkor adj neki valamit ellene legalább éjszakára. Trenírozni arra, hogy ne ébredjen nem tudod, legfeljebb megtanulhatja, hogy úgysem mész oda, ha kéri, szóval ez nem egy jó módszer. Ezen túl a választék, hogy vagy marad a külön szoba, ahová átjárkálsz/beköltözöl, vagy leadod az elveid és magatok közé veszed reménykedve, hogy utána le is tudod szoktatni (ez azárt általában sikerülni szokott 2 éves kor körül, csak az apukák utálják). A szeparációs szorongásra csak az az ellenszer, ha hagyod, hogy mindig meggyőződhessen róla, hogy nem tűntél el és bízhat benned, hogy visszajössz. A kelésre meg az idő :) viszont ne érezd magad bűntudatosnak, nem azért van, mert valamit rosszul csinálsz (pláne, hogy bizonyítékképp az első gyerek átaludta).