Normális, hogy azt érzem, hogy a 6 hónapos babám számára nem vagyok különleges annak ellenére, hogy az anyja vagyok?

Persze, hogy nem vagy különleges, hiszen te mindig ott vagy, elérhető vagy - egyszerűsítve: uncsi vagy. Olyan természetes neki a jelenléted, mint az, hogy levegőt vesz az ember. Én sem örvendezek minden egyes légvételnek. Az alap, hogy van.

Akit ritkábban, kevesebbet lát, persze hogy érdekesebb számára.

Hagytad már ott akármilyen rövid ideig, valaki más felügyelete alatt? Arra hogyan reagál?

Szinte minden hétre jut egy ilyen kérdés...

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..

A babák eleinte nem tudják, hogy a világnak van rajtuk kívüli, tőlük független része. Így természetesek veszik ha ott vagy, és ha nem vagy ott, az sem jelent sokat önmagában.

Természetesen ha a szükségleteik miatt kellesz (kaja, testkontaktus, ringatás, pelenkázás) akkor azt jelzik hangosan. :)

Aztán, olyan 6 hónapos kor után jön amikor már kezdik felfogni, hogy a világ nem csak saját magukra korlátozódik, hanem tőlük független is, meg elkezdenek mászni, helyet változtatni.

Onnantól nem lesz ilyen problémád, jön a szeparációs szorongás, aztán egy percre nem hagyhatod magára, még a wc-re is megy veled. :)

Igazából amíg nem kezd el helyet változtatni addig nem aggódik azon hogy eltűnsz. Illetve a tárgyállandóságot sem érti még.

Az én fiam is tök jól elvolt bárkivel 8 hónapos koráig, aztán megérkezett a szeparaciós szorongás és még WC-re sem mehettem. Már 1 éves múlt és még mindig úgy követ mintha az árnyékom lenne, akkoris ha apa is ott van..

Miért lenne különleges az, aki 0-24-ben ott van vele???

Neki az a természetes hogy te ott vagy, és lesed minden kívánságát.

Apa különleges, mert őt kevesebbet látja