Minden baba "időre" eszik?

Amúgy normális országokban a nők max 6 hónap után visszamennek dolgozni és nem laktálgatják zsírdisznóva a szerencsétlen gyerekeküket, hanem megy a sajátjai közé játszani ahová való.

Csak itt dívik most ez a gyedes elmebaj.

"hogy 6-8-10 hónapos nagy gyereket napi 6x szoptasson egy nő, sokak számára ez a túlèlessel összeegyeztethetetlen"

Nem tudom, hogy ebbe miért kellene belehalni. 9 hónapos a kisebb gyerekem, napi 6-nál többször szoptatom, de semmiben nem akadályoz (persze kap szilárdat is, de csak 1 van kiváltva). Mellette van egy ovis nagytesója, akit hozni-vinni kell, megyünk ide-oda és nem szoptatok nyilvánosan, lefejve se kap, mégis meg lehet oldani egy ekkorával, pont mert már nem igényli non-stop.

Ez azt jelenti hogy az iszsz babáknál us előbb utóbb kialakul, hogy nagyjából 3-4 óránként éhezenk meg.

Van, hogy kell közben is, de általában 3-4 óránként.

Nálunk 14 hónapos koráig a szilárd mellett is mindig kérte minimum napi 5-6 alkalommal...

Ha 3 óránként kell szoptatni a gyereket, az azt jelenti, hogy a sétán meg a szomszéd kisbolton kívül sehová sem mehet nyugodtan az ember, ha olyan helyen lakik pl mi, ahonnan minden úgy kezdődik, hogy fél órát buszozunk, és akkor még csak azt a járművet érjük el, ami a bevásárlóközponthoz illetve városközponthoz visz.

Ráadásul én tisztasági okból szeretek zuhanyzás után szoptatni, ami kb az esti szoptatásnál valósul meg.

Nyáron kínlódás volt meg a tavaszi kerti munkàk idején, nyilván leizzadva, ásás utàn nem rántom elő a mellem.

Nekem nincsenek ilyen szoptatós felsőim sem, de mondjuk az a legkevesebb.

A napközbeni szopi addig kényelmes amíg egyrészt a szülés utáni hormonális elmebajban szenved az ember és érzeleg meg szívesen csucsujgatja a babát nonstop és nem akar sehová se menni (értem ezalatt hogy mobdjuk el a messzi boltba vagy babástul találkozni vkivel), utána nekem kínlódás volt, a pokolba kívántam az egészet. A hozzátaplálás mint írtam, sz èletet hozta vissza nekem.

Utolsó

Nálad nagy bajok vannak fejben.

Az életemet szinte egyáltalán nem élem máshogy

Megyünk a gyerkkel nyaralni..

A legközelebbi értelmes bolt 20 km ( mármint hyper)

Bp 60 km megyünk havonta minimum.

Elmenten a 8 hónapos szinte csak szoptatott gyerekemmel / elutasította a szilárdat/ 700km-re rokonlátogatóba.

Megyek rendezvényekre..

Anyósomék 150km-re laknak.

Jártunk strandra.

Elindulok autó nélkül gyerekorvos védőnő babamamaklub..minden hónapban ez a kombináció egyszer

Ez 8:30 as indulást és 13:30 érkezést feltételez.

Elmegyek Glamournapokozni is vele..

Mert nekem ez kikapcsolás

A gyerekem nem akadályoz, max kicsit körülményesebb, hogy nem csak saját igényeket kell figyelni..

Jah és mindemellé a tesója 19 hónapos korában fog megszületni..

Terhesen is szoptatom.

Én vagyok az anti-ősanya megtestesítője kb, szoptatásnáci sem vagyok...

De a mártírságot és a az anyák saját tehetetlenségének, frusztrációjának kivetítését mindenkire nem birom

Nem hiszem, hogy baj lenne a fejemben. Mért ne gondolhatnék mást, mint Te?

Természetesen ha elutasította volna az ételt a babàm, az más helyzet lenne, de ő szívesen evett mindent, és hamar eljutott oda, hogy az étkezés kitartott a következő tervezettig. Tehát komoly dilemmába nem kerültem, így igenis a saját szempontjaimat is figyelembe vettem.

Pèldául hogy a napok többségében nem áll rendelkezésemre autó. Így az egy óra tömegközlekedés az egy óra. Más saját gèpkocsiban menni ennyit és lehúzódni szoptatni.

A babàm 7 hónapos korában mentünk mi is nyaralni. A párom kiskamasz fia is jött. Én pl iszonyodtam attól, amikor szólni kellett hogy etetnem kell, és a párom meg a számomra ugye idegen fia kiszàlltak és pl a benzinkútnál sétálgattak fel-alá, miközben èn szoptattam.

Vagy a nyaraláson az étteremben, amikor ott ez a fiú meg egy baràti család, mit mond az ember, ha kimegy szoptatni? Mennyire élmény egy vendéglő mosdójában szoptatni?

Én szívesen etettem a babám, itthon, az erre kijelölt zúgban, egyedül. Altatáshoz ma is szoptatok, és a párom addig nem jön be a szobába (még a mi hálónkban alszik a baba), amíg nem alszik a baba.

Az első hónapokban ez nem így volt, de akkor a szúlés meg a hormonok meg az érzelmi hatások miatt legalábbis én egy ilyen fokozott intimitás állapotàban voltam, bújós voltam, nem zavart a szopi, a párom segített csomó mindenben és csodáltuk együtt a babát és örúltünk hogy nagy nehezen lett tej stb.

De azért ez elmúlik, és nekem a hagyományos működésemhez, önkèpemhez nem esik jól ez a "mindenki tudja hogy szoptatni mentem" meg az hogy egy ekkora gyereket közterületen szoptassak (akár autóban vagy babamama szobában).

Értelmét se látom, mert gyönyörűen eszik, és olyan jó érzés látni ahogy örül az ételnek és próbál kanalazni. Most lesz 1 éves, még az estit pár hónapig hagyom, mert az fontos neki, de nappal már nálunk fel se merül és ez nagyon jó érzés.

Másik hogy azok közé tartozom, akinek a szoptatás teljesen elverte a libidóját, lelkileg vágytam a másikra de egyszerűen nen tudtam erotikus érzéseket átélni, kínlódás volt a 6 hónap. Utána gyakorlatilag minden kiváltott étkezéssel jobb lett és most már ez teljesen oké.

Szóval mindenki más, de én nem teljesen osztom ezt a "szoptass évekig" elvet, és szerintem 1 évig nspi 6x szoptatni az teljeseb normális ha vki életébe nem illik bele, nem toleràlható, akkor meg le kell vele állni. Épp elég nagy teljesítmény és kimerülés a testnek, 6 hónapig csak anyatejen nevelni egy babát, enyèm pl 9kg volt ennyi idősen, duplázta a születési súlyát az én testemből.