Mit csináljak a fiammal? Már nem birom tovább nem alszik se éjjel, se nappal, nappal is csak akkor ha altatom, de 30perc altatás 20 perc alvás. Elegem van, ez már mindig igy lesz?

Hogy lehet ilyet leírni, hogy nem sok örömödet leled benne??!! Még ha így volna is szégyellném leírni, még névtelenül is.

Ha te ennyire ki vagy készülve, ne csodáld, hogy a babád is ilyen izgága. Először magadat tedd rendbe! Például tegyél félre egy-két napra minden más dolgot, és csak a babával foglalkozz. Heverjetek az ágyon, beszélj hozzá megnyugtató hangon, dúdolgass, énekelj, mondókázz, mosolyogja, nevess, játssz vele, lóbáld a magasba, forogjatok körbe, játsszatok kukucs játékot....stb.

Estefelé menjetek ki a levegőre, mikor már kellemesebb az időjárás, sétáljatok, fogd ölben, vagy ha nehéz, vegyél Mei-Tait, hordozd abban. Fő, hogy testközelben legyen, mert számára ez a világon a legmegnyugtatóbb dolog.

És hát bizony a kisbabák sírnak, ők már csak ilyenek. El fog múlni ez is, aztán majd jönnek más gondok, amikor visszakívánod ezt az időt, amikor az volt a legnagyobb bajod, hogy sír és nem alszik.

Próbáld kiélvezni ezt a röpke kis időt, annyira hamar felnőnek, ma még baba, holnap már huncut gyerek, aztán nagy kamasz, és már nincs többé babusgatható kisgyereked!

Próbálj örülni (igazán örülni) a kisbabádnak! Minden mosolyának, szeme csillogásának, puha kezecskéinek, talpacskáinak, meghálálja, hidd el!

Nagyon nehéz ez az egész...én ezen átesetem korábban, szó szerint azt érzetem, hogy ellátom a gyerekemet, de nem tudok neki örülni, így teljesen megértelek. Még az utolsó mondatodon se akadtam ki, ugyanezt éreztem amikor nagyon kicsi volt a lányom, 6 hetes volt mikor összeroppantam. Én orvoshoz fordultam, mert alvászavarom lett, naponta 2-3 órát aludtam, már fájt a fáradság. Az első tanácsa az volt, hogy fejezzem be az önmarcangolást, és ne akarjak mindenhol 100 %-ot teljesíteni, mert úgysem fog menni. Gyógyszereket kaptam, pár hét alatt jobb lett a helyzet, azóta nagyjából minden rendben, ami nem azt jelenti, hogy időnként nem vagyok eszméletlenül fáradt, vagy ne tudnám "kölcsönadni" a gyerekemet egy kicsit.

Kevés dolgot írtál le, ami alapján csak vaktában tudok egy-két dolgot leírni.

Először is legeslegfontosabb, hogy megnyugodj valahogy. Ha szoptatsz még, akkor nehezebben fog menni, ha nem, akkor én valami gyors segítséget ajánlanék, vannak jó feszültségoldó tabik, ehhez viszont orvos kell. Először homeopátiás cucokkal kezdtem, majd egy gyógynövényes zöld tabi jött, a nervenflege, majd az orvos. Addigra már nem szoptattam, két nap alatt elapadt a tejem az idegtől, a fáradságtól, a kétségbeeséstől. Persze önuralmat is lehet gyakorolni, de nekem ez magától nem ment. MEgjegyzem, nem vagyunk egyedül ezzel, csak nem mindenki veri ezt nagy dobra. Szóval neked kell megnyugodnod. Nem fontos, hogy mindig mosolyogj, a dokim azt mondta, hogy ezzel nem kell becsapni a gyereket. Úgyis érzi, hogy valami nincs rendbe. Van, hogy csak ülök mellette, nézem, ahogy játszik. De előbb utóbb mosoly lesz belőle, mert olyan aranyos!!!

A végletek között keress egy középutat, figyeld, hogy mit szeretne, próbáld azt követni, de azért egy kicsit irányítsd.

Az alvás. A többször fél óra jelentheti azt, hogy ennyi az alvásigénye, de azt is, hogy valami felébreszti és nem tud visszaaludni. Ha azt látod, hogy fél óra alvás után nyűgös, még ásítozik, dörzsöli a szemét, nem aktív, sír akkor még biztos aludna. Segíts neki a visszaalvásban. Én ilyenkor nem beszélek hozzá, csak visszaadom a cumit, megsimizem, van két morzsolókendője, azt nyomkodja az arcába. Viszonylag lesötétítek neki, és csöndben maradok. LEgtöbbször visszaalszik. Ha fél óra után jókedvűen ébred, nincs mit tenni, ennyi az alvásigénye. Majd ha tud kúszni, mászni...stb. elképzelhető, hogy kevesebbszer többet fog aludni.

A közös és egyedüli játék. Minden gyerek más és más, valaki jól elvan egyedül, míg más gyerek igényli a sok foglalkozást. Annyi időre muszáj egyedül hagynod, hogy a saját alapvető szükségleteidet kielégítsd. Ezt fokozatosan tudod - remélhetőleg tudod majd - elérni. Biztos van olyan játéka, amivel szeret játszani. Azt add neki oda, vagy a közelébe, helyezd biztonságba, le ne essen pl. a nagyágyról, és menj ki szobából egy pár percre. Ha rázendít, menj vissza hozzá, ne kapd fel, csak ülj vagy feküdj mellé, beszélj hozzá, dúdolj neki valamit, mutass egy másik játékot, és megint menj ki pár percre. Játszatok "kukucs" játékot, abból megtanulja, ha eltűnsz pár pillanatra, az nem örökre szól. Ne legyen mindig kézben. Ekkora gyereket ne köss magadra, mert kell neki a mozgás, egyébként sem értek azzal egyet, hogy cipeljük egész nap a "csomagot". Biztonságos hely kell, ahonnan nem tud leesni, és néhány játék, babaszőnyeg, tükör, mármint műanyag, de tükör, aztán rágókák, csörgők, plüss állatkák. Valami biztos leköti a figyelmét egy pár percre. Ha már forog, akkor azt úgyis csinálja magától, ha még leginkább háton fekszik, fordítsd néha hasra is.

Fontosnak tartom a viszonylagosan rugalmas napirendet is, bár nálunk az éppen felborulóban van, a meleg, a hozzátáplálás és az alvási szokások megváltozása miatt. Pl. két hete ilyenkor már rég visszaaludt reggeli után, most meg éppen kurjongat:-) Majd szól, ha aludni akar, ezt nem lehet eröltetni, viszont egyedül van a másik szobában, a nagyágy csücskében, onnan nem eshet le.

A napirend azért fontos, mert ő is tudja, hogy mi miután jön hozzávetőlegesen azonos időpontban. teljes kiforrott napirend csak később lesz, most kb 2 havonta változik, az igényeiket követni kell, csak bele-bele tudsz szólni.

Az örömöt az fogja meghozni, ha látod, hogy nem nyűgös mindig, ha szépen elgügyög, vagy gagyog, fogalmam sincs hogy melyik a hangutánzás, ha majd szépen rádnevet, és te már nyugodt vagy.

NAgyon nehéz ez a 24 órás szolgálat, még akkor is, ha akarta az ember lánya, van aki könnyen belerázódik, van aki nehezebben. Azért jó lenne, ha időnként más is vigyázna rá, apa, nagyszülők, testvér, unokatestvér, szomszéd... vagy akárki, akiben megbízhatsz. Ilyenkor törődhetnél magaddal is, a főzéssel is...stb.

Légy kitartó és következetes. Próbáld meg fokozatosan egyre többet magára hagyni, és ne hidd, hogy elátkozott vagy, mert van egy egészséges gyereked, akivel egy kicsit - vagy nagyon - macerás, de nem fog ez örökké tartani.

Írd le, hogy mit csináltok egész nap, mikor eszik, mikor alszik, hogyan viselkedik, ha felébred, miket játszotok, mit eszik stb. Hátha tudok még segíteni, vagy leírni, hogy én mit gondolok.

Egyébként 6 hónapos a lányom.

Ami még fontos! Ne hallgass azokra, akik lelkiismeretfurdalást okoznak, miszerint a gyerek tőled függ, meg csak te kellesz neki, meg milyen anya az ilyen...stb. A gyereknek valóban az anya a legfontosabbb, de nem az egyedüli személy akihez kötődni fog, kell az apja, jó ha van nagyszülő is, őket is meg kell ismernie, elvégre családba született...legalább is jó esetben. Nem vagy rossz anya, csak fáradt és tanácstalan. Nem kell ehhez még lelkiismeretfurdalás is!

Remélem a monológommal segítettem valamennyit, ha még szeretnél hallani tőlem valamit, csak írj!