Nemértem hogy értitek a "majd megtanul esni" dolgot?

A babákat úgy találta ki a természet, hogy amíg stabillá válnak, addig ne ártson neki az, ha elesik. A fiam egy hétig kék zöld volt, de azóta ha esik, mindig tompítja magának az esését, így már csak néha kék zöld. Megértem, hogy nem akarod hagyni, csak az ezzel a baj, hogy így azt tanulja meg, hogy mindegy, mit csinál, majd anya elkapja, és később, amikor nagyobbat tud esni, jobban megüti magát.

Hagyd, essen néha el, csak akkor kapd el, ha nagyon megütné magát, meglátod, gyorsan megtanulja, hogy essen el! Bízz kicsit a babádban, tudom nehéz, de ezzel teszed a legjobbat.

Kövön???

Ezt ugye viccből írtad? Épeszű ember egy járni tanuló gyereket nem enged kőre!

Másrészt viszont nagyon rosszat teszel neki, ha nem hagyod esni! Most van az ideje, hogy ezt megtanulja - később vért izzadhat, ha tudatosan akarja megtanulni. Van egy ismerősöm: felnőtt nő, jó súllyal. Ő sem tanult meg esni: nem teszi ki a kezét, nem hajlítja be a térdét. Úgy esik el, mint egy darab fa: egyenesen.

A különbség az, hogy az ő súlyával ezt már a Richter-skálán is jegyzik, és össze-vissza töri magát, ha nincs szerencséje. Neki a csontja is törhet - míg a kisgyerek csontjai még puhák, hajlékonyak.

Nagyon sürgősen szerezz a gyerekednek jó vastag szőnyeget, matracot - bármit, amin gyakorolhat - és engedd el!

Csak vigyázz, hogy közben ne essen le róla. Arra tényleg vigyázz, hogy ne üsse be a fejét a kőbe.

Amúgy, ha egy ilyen gyerek puha földön esik el, akkor is ordít. Ez természetes, hiszen ez megrázó élmény elsőre - akkor is, ha nem fáj nagyon.

Ilyenkor vígasztalgasd, de csak röviden: adjál puszit rá, simogasd - érezze, hogy ez nem tragédia, hanem egy természetes dolog. Gyorsan fog tanulni, ne félj.

De ha vele visítozol és egy órán keresztül babusgatod: akkor is gyorsan fog tanulni. Azt, hogy ha unatkozik, csak dobja el magát és a nap hátralevő részében te fogod ápolni. Értelmesek ám a gyerekek...