Miért szól bele mindenbe?

Jesszus Előző. Gyermekágy alatt szoktak ám segíteni az anyáknak. Sok nagymama naponta átjár, főz a családnak stb.

Azért nem kell démonizàlni vkit.

Először megbántódik, mert a szemébe mondod, hogy már nincs abban a döntési helyzetben, mint veled volt kiskorodban. A reflexszerű gondoskodás, a tanult módszerek jönnek elő és valószínűleg nincs mögötte olyan rossz szándék, hogy téged minősítsen vele.

Neked kell kedvesen, de egyértelműen nemet mondani, nem amagyarázkodni és megértetni vele (minden alkalommal ugyanazzal a szöveggel), hogy most már ő "csak nagymama", tehát segítsen, AMIKOR kéred, de ne kezdje nevelni, itatni, akármit a te babádat, mert ez már nem az ő feladata. Nem lesz könnyű feldolgoznia, de valamikor meg kell történnie és utána sokkal könnyebb dolgotok lesz egymással.

11-re:

Feleségem mindkét gyerekünket császárral szülte. Úgy tudom, elvileg abból hosszabb a felépülési idő, mint hüvelyi szülésből.

Ehhez képest első gyereknél abból volt sértődés, hogy anyukám a határozott kérésünk ellenére (!) küldött ebédet kb. 8-10 nappal a szülés után, feleségem meg vissza is küldte, mondván tud ő főzni nekünk.

A második gyereknél menet közben el tudta látni az akkor három és fél éves kisfiunkat is.

Persze jobb helyeken apja is van a gyereknek... Nem véletlenül jár 5 nap szabadság ilyenkor az apának. Azt nem a kocsmában kell tölteni, hanem otthon.

Ha valaki kiszolgáltatja magát, akkor van rá alkalom, hogy belebeszéljenek abba, mit hogyan csinál. Ha ez zavarja, akkor egy okkal több, hogy összeszedje magát, és saját maga (ill. férjével kettesben) oldják meg a feladatokat.

És ez nemcsak a gyerekágyas időszakra, hanem úgy általában az egész felnőttkorra igaz.

Minket a hideg rázott volna ki, ha bármelyikünk szülei HETEKEN ÁT MINDEN NAP ott lábatlankodtak volna körülöttünk.

"anyukám a határozott kérésünk ellenére (!) küldött ebédet kb. 8-10 nappal a szülés után, feleségem meg vissza is küldte, mondván tud ő főzni nekünk"

Azért jó látni, hogy megtalálta a zsák a foltját. A nejed is pont akkora bunkó, mint te.

Gratulálok Goldmund. Komolyan. Én is császárral szültem, 5 nappal utána már vezettem a háztartást, 4 szintes házban, vittem a lépcsőn porszívót, párom 24 órában több alláaban dolgozik, én is phd hallgatí vagyok, szóval igen csak nem "szolgáltatom" ki magam, de eszembe nem jutna arcoskodásból belegázolni abba, aki engem is felnevelt.

Ez a másik véglet, amit itt toltok, én sem csináltam vmit azért, mert az Anyu úgy mondta, de szépen megbeszéltem, érveltem, elmondtam neki a legújabb orvosi ajánlásokat stb.

Nálunk nem volt ennyire “durva” a helyzet, de voltak hasoó szituk. A teával kapcsolatban főleg. Én azóta úgy latom pusztàn az volt az indok, hogy az anyukám teljesen odaig van az unokáért. Imadja🤷🏻‍♀️ Mindenert megdicseri, megpuszilja, felveszi, ölelgeti. Eleinte is csak jot akart neki.. Es hat minden ember a sajat gondolatat, erzeset tekinti a legjobbnak.

Nekunk is volt nehany aprobb összezördülésünk. De idővel teljesen támogatóvá vált. Biztos nálatok is így lesz. De azért egy 2 hós baba még nagyon pici, új a szituáció mindenkinek, anyukádnak is biztos. De szerintem majd kialakul minden, megszokjátok és ujra visszakerülnek a dolgok az eredeti helyükre ;)

Sajnos a legtöbb ember imád beleszólni mások dolgában.

Szerencsére anyósom nagyon értelmes. Tudja, hogy 30 év alatt sokat változott a világ, meg se próbál beleszólni semmibe. Inkább érdekli, mik most az ajánlások, stb. Néha minket érdekel, hogy ezt vagy azt hogy csinálta, akkor szívesen elmondja.

Az én anyám már nem ilyen intelligens. Kötekszik, beleszól, erősödik. Ráadásul ostobaságokat. Én megmondtam neki, hogy nyugodtan tartsa meg a véleményét magának. Látszik milyen jól nevelt minket, nem vagyunk jóban... Nem fogok a kedvéért olyasmit csinálni, ami szerintem nem jó a gyereknek. Pl teáztatás, sírni hagyás.

Mond meg nyugodtan anyukádnak, hogy szeretnéd magad eldönteni, mi a jó a gyereknek.

Jaj, mintha magunkról olvasnék... Mi egymás mellett lakunk. 4,5 éves az első gyerek, évekig tök jól megvoltunk a születése előtt anyámmal. Azóta meg totál meghülyült.

Valami olyan elképzelése lehetett, hogy majd itt ő lesz a családfő, én csinálom, amit mond, és a gyerekek úgy lesznek nevelve, ahogy ő helyesnek látja. Teljesen kifordult magából. Semmi nem jó, amit én teszek, ha valamit másképp látok (elég sok ilyen van), akkor hülye vagyok, minden mai ajánlás baromság, sulykolja a régi babaápolási meg gyereknevelési szokásokat, mindezt utasító, parancsoló hangnemben, sokszor ordibálva. Erőszakosan lenyomni próbál állandóan, hogy ő érvényesüljön. Azóta van még egy gyerek, 11 hónapos, nála detto ugyanez megy születése óta. Az udvarra nem tudunk úgy kimenni, hogy az ablakon kinézve ne szólna be, hogy adjak rájuk még valamit, vagy hasonló.

4,5 év alatt totálisan megromlott a viszonyunk, napi szinen veszünk össze. Én nagyon sokáig próbáltam szépen megbeszélni, de szerinte csak nekem kéne változtatni, nyilván úgy, hogy csinálom, amit mond. Nem tudom megoldani, vettünk házat egy településsel odébb, és költözünk pár hónapon belül.