Miért riogatnak ilyenekkel az anyuka ismerőseim? Vagy én vagyok túl laza?

36 hetes vagyok. Szerencsére nem volt gond (eddig) a terhességemmel, minden rendben volt elejétől fogva. Nem véreztem, nem hánytam, nem vagyok veszélyeztetett, nem vagyok stresszhelyzetben, nem vagyok cukros... szóval azon ritka esetek egyike vagyok, aki boldogan, egészségesen viseli a terhességét. Nem mondom, azért így a vége felé eléggé fáj már a derekam, de senkinek sem panaszkodom, max. egy kétszer nyöszörgök miatta.

De olyanokkal riogatnak, hogy a gyerekemmel nem lesz majd habostorta, mert majd nulla alvás, hajmosásra se lesz időm, nem lesz libidóm, nehezen fogom leadni a kilóimat, mi van ha majd hasfájós lesz a gyerek mert ezek velük is előfordultak és ők is milyen idegesek, kialvatlanok voltak...

Én tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy lehet majd ilyen is, de sokszor azt érzem, mintha hülyének néznének, csak mert első baba lesz. Különösen megkapom ezeket a mondatokat:

"Addig aludj amíg lehet mert nem nagyon fogsz"

"Na most aztán majd vége lesz lassan a jóvilágnak"

"Aztán ha ez lesz, ne azt csináld ám, hanem azt!..."

"Nem félsz a szüléstől?? :O Pedig kéne!!"

-és még ezer meg ezer ilyen "jó tanács". Már a terhességem elején jöttek azzal, hogy majd mennyit fogok hányni, idegeskedni, nyöszörögni, hogy fogom bírni, tudom e mit vállaltam.

Én azzal a teljes nyugalommal állok neki mindennek, hogy nem görcsölök rá előre olyanra, amiről nem tudom milyen lesz, holott tudom, hogy ezek az anyuka ismerősök átélték, és velem meg a babával is előfordulnak majd nehéz helyzetek.

Amikor anyósomnak meséltem, hogy végre megcsináltuk a fűtésrendszert, kicseréltük az ajtókat, hogy télen jó meleg legyen a ház majd a babának, elkezdte mondani, hogy hát nem lehet gyereket tartani télen 20 fokos házban...

-Tudom anyuka ezért is csináltattuk meg. - de csak folytatja:

-Mert a gyereknek minimum ennyi meg ennyi fok kell, nem ám megfázik!

Eddig nagyon szépen mosolyogtam a dolgokhoz, bólogattam, hogy igen tudom... De már őszintén az agyamra mennek.

És akkor még nem született meg a baba, el se tudom képzelni, hogy mi lesz akkor.

Értékelem a segítséget, az őszinteséget, és a tanácsokat is, de átesnek a ló túlsó oldalára?

Túlreagálom? Vagy tényleg nekem is ilyen görcsösen kéne aggódnom, mint ahogy mások? Mit gondoltok?