Ti mennétek babával temetőbe gyertyát gyújtani?

Nyilvan "túrázni" nem mennék vele... De ha most lepontoznak a flegmaság miatt pontoznak le. Ha azt írnád alapból,hogy babakocsival megközelíthetetlen és nincs kedved/erőd ölbe/hordozóba vinni...Ha normalisan megközelíthető helyre mennétek, akkor oke.. De itt flegmazni🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

De egyébként semmi baja nem lesz a gyereknek a temetőtől,sem a levegőtől. Ha kényelmesebb nem vinni, (és tudja kire hagyni) akkor nyilván nem viszi az ember..

22

Igen a 4es válaszom is azért van lepontozva mert flegma volt. 😂😂

"Szegény Vekerdy-t azért érdemes még olvasgatni, sokat mesélt erről is!"

Igen. Többek közt ezt:

Ami jót tesz, az a dolgok egyszerű kimondása, megfogalmazása. (...) Ha hívő vagyok, akkor például azt mondhatom, hogy az ember lelke leveti magáról "elhasznált", "megöregedett", "fáradt" testét, valahogy úgy, mint ahogy este levetjük magunkról a ruhát... Nagyapa lelke kiszállt a testéből, de "fentről néz le ránk", mi is gondolhatunk rá, és egyszer majd találkozunk... Tehát világnézetem szerinti mesés formában válaszolok. Ha ateista/materialista vagyok, akkor is. Ilyenkor természetesen nem azt mondom a gyereknek, amit a nálam járt egyszeri anya, aki megunva gyermeke állandó faggatását, így szólt: "Kisfiam, százszor megmondtam már, értsd meg végre: porból lettünk, porrá leszünk, lerakják a földbe a hullát, ott megeszik a férgek, és kész!" A fő probléma nem az volt, amire legtöbben gondolnának, hogy hulla, föld, férgek... A probléma, a legnagyobb probléma ebben a mondatban: az "és kész". Azt ugyanis nem tudja felfogni a gyerek, hogy valaminek végérvényesen vége van, mert ő a világ természetének megfelelően metamorfózisokban (átalakulásokban) gondolkozik. (...) Mit mondjon a természettudományokban kizárólagosan hívő ember? (...) Nyugodtan mondhatom a gyereknek, hogy amikor meghalunk, akkor letesszük a testünket, mint a ruhát, és átalakulva újra visszaolvadunk a természetbe: patak, felhő, eső meg virágok lesznek belőlünk. Hazudok-e neki, ha ezt mondom? Egyáltalán nem! (...) A növények, virágok miből állnak? Ásványi sókból és vízből természetesen. (...) Tehát nem szűnünk meg, (...) nincs és kész! Tovább élünk, létezünk, átalakult formában.

Soksn tévelyegnek, tudatlanok és ők adnak tanácsot. "Friss levegőn lesz a baba, ugyan mi baja lehetne, az élethez hozzá tartozik a halál, st."

Ezen a napon a démonok táncolnak a temetőkben sőt meg is szállják azokat az embereket akik "fegyvertelenek".

A Bibliában a halált nem ünnepelték, mert az az Isten és az ember ellensége. A Teremtő éppen azért küldte el a fiát, Jézust, hogy az emberek számára nyilvánvalóvá tegye az örök életet, a halhatatlanságot. Ha ez a nap a feltámadásra való felkészülés jegyében lenne megünnepelve, akkor szép dolog születne. De nagyon sokak szívét a gyász, a fájdalom és a depresszió járja át, melyek a léleknek nem az egészséget, hanem a gyengeséget, erőtlenséget közvetítik. S egy megsebzett lélek nagyon sok lelki és szellemi probléma számára lesz nyitott. Már a Bibliai kultúrában szabályozta Isten az ember halálhoz való viszonyát, mert ha belépnek a halál jelenlétébe, az megérinti a testüket, ez az élmény romlást és bomlást indít el bennük. Nem jó a halállal játszani, mert az nagyobb hatalom az embernél. S minél többet gondol rá az ember, annál nagyobb befolyása lesz rajta. A halál nem része az életnek, hanem azzal szemben álló valóság. Isten azt mondta Mózes által, hogy elénk adta a halált és az életet, és arra ösztönöz, hogy az életet válasszuk. A test számára meg kell adni a tisztességet, amit a sírnak a gondozásában is ki kell fejezni, ezért a zsidó–keresztény kultúrában nagy hangsúly tevődik az emberi test, illetve a porainak a megőrzésére. De ez a tradíció mindenképp az élettel, a feltámadás reménységével áll összefüggésben. Isten adjon mindenkinek vigasztalást az elköltözött szeretteivel kapcsolatban!